Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Tanúsítom először is, hogy az egri vár ostroma előtt és azután az újvári börtönben Erdélyben, az előző években általam kiadott és saját kezűleg aláírt, valamint legkedvesebb házastársamnak, nemzetes Sulyok Sára asszonynak adott, tudniillik neki meglevelezett végrendeleti intézkedéseimet és az azokban foglaltakat én most is jóváhagyom. Ezenkívül, mivel előbb mondott legkedvesebb házastársam az ő irántam való szeretetéből a nyomorúságokat és fogságokat együtt elszenvedve az oly nagy szerencsétlenséget mellettem viselte el, s hogy midőn az előző években mindketten Izabella királyné fogságába estünk, úgy az ő szülei által hátrahagyott, mind az általam neki adott, nevezetesen pedig arany- és ezüstmarháit elvesztette, és ezen felül, mielőtt én isteni segítséggel ugyanezen fogságból kiszabadultam volna, ő Kolozsvár, azután pedig Déva várában a mi közös gyermekinkkel kemény, és a női nemre oly nehéz fogságot állott ki, és azt nyomorúságosan elviselte, én az ő hívségének ezen szolgálatait kárpótolni akarván, a Rómaiak Szentséges Császári Felsége, Legkegyelmesebb Uram által az én kellő szolgálataimra való tekintettel, az én kiszabadulásom után húszezer és ötszáz magyar forintokért egyebek közt kegyesen nekem érdemül beírt Wygles várát tartozékaival együtt, mondott legkedvesebb.házastársamnak hagyományozom, mint ugyanazon összegért érdemül beírtat és oly soká birtoklandót, míg az előbb közölt összegről neki vagy örököseinek Magyarország királya által az erről készült érdem jutalomlevél tartalma szerint a kielégítés meg nem történik. Ha pedig eközben valamiképpen az én házastársam a fogságból ki fog szabadulni, s a vár a Szentséges Császári Felség által előbb mondott összeg letétetvén kiváltatnék, a mondott húszezer és ötszáz forint összeget éppen úgy ugyanezen házastársamnak és örököseinek hagyományozom mindenestül. Végül úgy az én legdrágább házastársamat, valamint a kicsinyke fiakat először is a Szentséges Császári Felségnek, valamint a Felséges Fejedelemnek és Úrnak, Miksa Úrnak, Csehország királyának oltalmába ajánlom, esdekelve legalázatosabban, méltóztassanak a felségek először is azon kegyes vonzalomból, mellyel a keresztény fejedelmek az özvegyeket és árvákat pártfogolni szokták, és az én általam nem rettenetes szerencsétlenségek nélkül és igen sok hányattatással teljesített, a Felségeknek és Magyarországnak tett hívséges szolgálataimért ugyanezeket oltalmukba fogadni és őket kegyesen pártfogolni, akiknek másodszor gondnokul nagyságos Gyarmathy Ba-