Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Az év végével netalán felülmaradó fölösleg tőkésítendő, de biztos elhelyezéssel, minővel a takarék-pénztárak, vagy árvái biztosság melletti betáblázás ajánlkoznak. A könyvezést a bizottmány felügyelete alatt a céhmester vezeti. A könyvezésnek a szerint kell történni, hogy minden bevételek ellennyugtatványozva, minden kiadások utalványozva és nyugtatványozva legyenek. Az utalványozást a bizottmánynak legalább két tagja írja alá. A céhláda bevételei és kiadásai felől rendes számadás készíttetik, ez a vizsgálat megrendelése végett a céhgyűlésnek elébe terjesztetik, ezáltal pedig minden következő év első negyedének legalább végével az illető hatósághoz benyújtatik. A céheknek közgyűléseiben és bizottmányi üléseiben megjelenhetnek a mesterek, engedvényezettek és segédek mindnyájan. Az ülések vasárnapokon, ünnepeken bármikor, a dologtévő napokban pedig esti órákban tartandók. A céhi közgyűléseken szavazattal bírnak: a mesterek, az engedélyezettek. A bizottmányi ülésekben szavazattal csak a megválasztott tagok bírnak. A céhgyűléseken mint bizottmányokban az általános szótöbbség határoz. A céhbiztosnak csak a közgyűléseken kell jelen lennie, a bizottmányi ülések jegyzőkönyvei pedig minden ülés után közlendők vele. A gyűléseken a zajongás, beleszólás, ami zavarná az ülésrendet, tilos, a rendbontókat az elnök kiparancsoltatja. A segédek gyülekezeteit a céhmester tudomásával lehet tartani, de itt az atyamesternek és két másik meghívandó mesternek jelen kell lenni. A régi céhszabályok amennyiben vagy a törvénynek, vagy ezen rendelet által meg nem változtattak, épségükben megmaradnak. Kelt Budapesten, 1848. június 9-én. Klausál Gábor földművelésipar és kereskedési miniszter. (Zemplén megye levéltára, Közgyűlési iratok, 1848. Loc. 396. No. 1155.) 107. KOSSUTH LAJOS PÉNZÜGYMINISZTER LEIRATA ZEMPLÉN VÁRMEGYÉHEZ, SZÜLŐFALUJÁNAK, MONOKNAK ADÓÜGYÉBEN, 1848-BAN Pénzügyminisztertől 1550. P. M. Zemplén Megye Közönségének. Ezen megyében kebelezett Monok helység közönsége az iránt folyamodván hozzám, hogy régi adóbeli tartozásainak jelesül a házi