Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

meg mesterétol, s azután önmaga gondoskodjék ebbeli szükségleteiről a segéd. 13. §. A segéd, ha mesterének házánál alkudta ki elhelyeztetését és élelmezését, tartozandik magát mindenekben a házi szokáshoz alkalmazni. 14. §. Ellenben a mesternek, ki segédeit saját lakásán óhajtja elhelyezni, kötelessége lés zen e célra egészséges és lakható helyet jelölni ki; - különösen tiltatik pedig, hogy padlásokon, pincékben és télen fűtetlen helyeken vagy oly műhelyekben, hol a mesterség! munkákkal járó akár hőség, akár bűz, az egészségnek ártalmas, helyeztessenek el a segédek. Ki a mestere közül nem képes lakható szállást adni segédeinek, annak nem engedtethetik meg, hogy egészségtelen lakással veszélyeztesse az iparos fiatalság testi épségét. Ennél fogva: 15. §. Minden, az iparos segédek által mestereik ellen az egészségnek veszélyes lakások miatt teendő panaszokat a helybeli hatóság mindig a helyszínén és a céhbiztosnak, valamint a helybeli orvosnak közbejövetelével vizsgálja meg. Es ha e vizsgálatból kivilágosodnék, hogy a lakás valóban akár fenyegetőzik megtámadni, akár megtámadta immár a benne elhelyezett munkások egészségét: az első esetben a hatóság a panaszlott mestert utasítja, hogy haladéktalanul egészséges lakást adjon segédeinek, mit ha teljesíteni nem akarna vagy képes nem volna, ekkor segédeit fölszabadítja, hogy mesterüket rögtön fólmondás nélkül odahagyhassák s bér és ellátási fizetést követelhessenek a rendes fölmondási időre; — utóbbi esetben pedig ha t.i. a segédek elbetegednek, immár a lakás miatt, ekkor a hatóság a mestert kötelezi az orvosi költségek teljes megtérítésére s a lábadozónak addig, míg megint munkaképes lesz, a betegsége előtt volt munkabérrel s tartási költséggel leendő ellátására. 16. §. A szerszámokkal minden segédeit a mester látja el, - s ezért a munkabérből levonásokat tennie nem szabad. 17. §. A munkabér, s ennek mi napokon leendő kifizetése iránt szabad egyezkedésileg alkudnak meg a mester és segéd egymással. Alku nem vagy kétséges lévén: a munkabér a 11. §. értelmében mint a próbaidőre járó fizetés fog meghatároztatni; a fizetési nap pedig az leszen, mely az illető műhelyben vagy céhnél eddig szokásos volt, s hol e tekintetben állandó szokás nem vala, a vasárnap. 18. §. A segédeknek szorosan tilalmaztatik a mester és segéd között a munkabér, ennek kifizetési módja iránt kötendő szabad egye-