Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Batthyány Lajos és Deák Ferenc f. hó 28-án azon örvendetes hírrel érkezvén meg, hogy a felterjesztett törvényjavaslatokra kedvező kir. leiratok fognak az ország rendéihez intéztetni, általános örömérzet és megnyugvás kezdé csillapítani a haza borús fellegek lepte jövője fe­lett aggódó kedélyeket. Csalatkozánk, reményeinket meghiúsítá azon absolutisticus bürocratia, mely még most is jó fejedelmünk személyét környezi, mely még most is azt hiszi, hogy feltarthatja magát az ál­talános Európai népmozgalmak közepette, veszélyeztetve a Trónt, a dinastiát, a békés forradalom lehetőségét. Hátralépés nincs többé. A magyar nemzet s annak törvényhozása kimondá, miként alaptörvé­nyeinkben kimondott s szentesített országunk önállása, függetlensé­ge légyen valahára valóság. Ezen nemzeti kívánatnak s akaratnak kifolyása vala a folyó hó 16-án országos küldöttségünk által koronás királyunk Trónja elibe letett felírásunk. A visszatérő országos kül­döttség, s annak mélyen tisztelt elnöke, fenséges Nádorunk meghozá az örvendetes kir. szót és ígéretet, hogy az ország kívánatai teljesít­tetni fognak. E kir. szóban bízva terjesztetett fel folyó hó 23-án a fe­lelős kormány s minisztérium megalapítását s hatáskörét szabályozó törvényjavaslat. Folyó hó 29-én olvastattak föl a leküldött kir. leirat­ok. A meglepetés, a megcsalt remények hangos elégületlenségbe tör­tek ki, azonban remény utolsó szikráját lövellé szíveinkben szeretett Nádorunk férfias nyilatkozata: miként azon nagyszerű pillanatban, midőn Magyarország jövője döntetik el, ünnepélyes szavát adja, hogy az ország kívánatainak valóságát s a kir. szó beváltását, melyet ere­jével s befolyásával eszközlendi s kivívandja, - ettől állását s hiva­talát függővé teszi, a miniszterelnök hasonlóan kinyilatkoztatá: hogy az egész minisztérium állását szinte ettől feltételezi. A Rendek rövid tanácskozás után az ide mellékelt határozatokat hozták. Somogy követe a kir. leiratokat aláírt tanácsosnak Ulászló tör­vénye szerint megbüntetését követelte. Felszólalása visszhangra nem talált, mert midőn a rendek minden politikai vétség miatti status foglyok kibocsátatását kérik, nem tartják tanácsosnak, a nemzet méltóságával megegyezőnek a bosszú s üldözés pályájára lépni. Ha­sonló érzelmekről lelkesítve hallgatánk el a Tek. Karok és Rendek f. hó 22-i gyűlésekből hozzánk küldött utasításával, annyival inkább, miután a rendek táblája, midőn a megszökött volt ausztriai miniszter Metternich a magyar indigenák közüli kitörlése vagy megidéztetése indítványoztatott, már szinte ezen nézetekből indult ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom