Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)
I. rész A honfoglalástól 1848-ig
Batthyány Lajos és Deák Ferenc f. hó 28-án azon örvendetes hírrel érkezvén meg, hogy a felterjesztett törvényjavaslatokra kedvező kir. leiratok fognak az ország rendéihez intéztetni, általános örömérzet és megnyugvás kezdé csillapítani a haza borús fellegek lepte jövője felett aggódó kedélyeket. Csalatkozánk, reményeinket meghiúsítá azon absolutisticus bürocratia, mely még most is jó fejedelmünk személyét környezi, mely még most is azt hiszi, hogy feltarthatja magát az általános Európai népmozgalmak közepette, veszélyeztetve a Trónt, a dinastiát, a békés forradalom lehetőségét. Hátralépés nincs többé. A magyar nemzet s annak törvényhozása kimondá, miként alaptörvényeinkben kimondott s szentesített országunk önállása, függetlensége légyen valahára valóság. Ezen nemzeti kívánatnak s akaratnak kifolyása vala a folyó hó 16-án országos küldöttségünk által koronás királyunk Trónja elibe letett felírásunk. A visszatérő országos küldöttség, s annak mélyen tisztelt elnöke, fenséges Nádorunk meghozá az örvendetes kir. szót és ígéretet, hogy az ország kívánatai teljesíttetni fognak. E kir. szóban bízva terjesztetett fel folyó hó 23-án a felelős kormány s minisztérium megalapítását s hatáskörét szabályozó törvényjavaslat. Folyó hó 29-én olvastattak föl a leküldött kir. leiratok. A meglepetés, a megcsalt remények hangos elégületlenségbe törtek ki, azonban remény utolsó szikráját lövellé szíveinkben szeretett Nádorunk férfias nyilatkozata: miként azon nagyszerű pillanatban, midőn Magyarország jövője döntetik el, ünnepélyes szavát adja, hogy az ország kívánatainak valóságát s a kir. szó beváltását, melyet erejével s befolyásával eszközlendi s kivívandja, - ettől állását s hivatalát függővé teszi, a miniszterelnök hasonlóan kinyilatkoztatá: hogy az egész minisztérium állását szinte ettől feltételezi. A Rendek rövid tanácskozás után az ide mellékelt határozatokat hozták. Somogy követe a kir. leiratokat aláírt tanácsosnak Ulászló törvénye szerint megbüntetését követelte. Felszólalása visszhangra nem talált, mert midőn a rendek minden politikai vétség miatti status foglyok kibocsátatását kérik, nem tartják tanácsosnak, a nemzet méltóságával megegyezőnek a bosszú s üldözés pályájára lépni. Hasonló érzelmekről lelkesítve hallgatánk el a Tek. Karok és Rendek f. hó 22-i gyűlésekből hozzánk küldött utasításával, annyival inkább, miután a rendek táblája, midőn a megszökött volt ausztriai miniszter Metternich a magyar indigenák közüli kitörlése vagy megidéztetése indítványoztatott, már szinte ezen nézetekből indult ki.