Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

oldalán, azonkívül ugyanazon halastó körül van három földhányásból álló főhatárjel, mely határjelek a Zalkod nevű földterülettói elválasztják a Meszes nevezetű földterületet. Ez a határvonal azután napnyugat felé irányulván egy más érhez jut, mely ugyanabból a Feketetónak nevezett halastóból ered, és délnek irányult, és azontúl ezen ér kétfelé ágazik, mely kettészakadt ér Vesszó'nek neveztetik, és e között a kettó's ér között egy fűzfa határjelként szolgál, melytói a határ egyenesen napnyugat felé haladván a Tagalateleke nevezetű helyre jut, melynek alsó végén és pedig annak napnyugati oldalán, a Bodrog folyónak réve mellett határjelül egy körtefa szolgál. Azonfelül a határvonal a napnyugatnak irányuló Bodrog folyó mentén és azon túl egy erdő, és annak szomszédságában lévó' tüskés és hegyes terület, ahol a határjelet egy nagy tölgyfa képezi. Azután a határvonal egy nyugat felé fekvő mezó'n áthaladva egy tölgyfához jut, mely délről egy úttal érintkezik, amely út Patakról kiindulva Keresztúr felé vezet, mely útnak nyugati oldalán a határjelet egy bevésett jeggyel ellátott régi tölgyfa, és mezsgyeként szolgáló földhányás képezi. Ettól észak felé haladva a határvonal egy csekély völgybe jut, melynek neve Szárazdereznek, és melyben bevésett jeggyel ellátott földhányással körülvett tölgyfa áll, Keresztúron át Meszes felé vezető' út mellett nyugatra haladva a Meszes nevezetű patakot érintve egy völgybe jutunk, a fa melletti úton a Meszeshez érünk. Az út Szerencs felé vezet, melytói a határvonal északi irányban a Fövenes patak nevezetű folyócskának forrásához vezet, és ezen áthaladva déli irányban Lademes fölött elvonulván, a Lejtőségen lemenvén kelet felé, ahol egy út melletti jeggyel ellátott tölgyfa határjelként szolgál. Az út Bényétól a Meszes nevű földterületet a bényei határtól elválasztja. Innen kelet felé haladva a Bortanyás völgyön át déli irány felé menve jutunk a határjelhez, mely Liszka-Olaszi földterületet a Meszes nevezetű földterülettől elválasztja, ahol is a határjárásnak vége szakad. (Olaszliszka város levéltárából - mely azóta elpusztult - közli a fordító Horváth K. Vince. Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez 1898. 357-359. 7. A SÁTORALJAÚJHELYI PÁLOSOK PALLOS JOGA MÁTYÁS KIRÁLYTÓL 1479-BŐL Mi Zemplén vármegye főpapjainak, báróinak, fő- és köznemeseinek közönsége adjuk emlékezetül jelen levelünkben rendiben jelent -