Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)
I. rész A honfoglalástól 1848-ig
4-szer: Hogy múlt május hónap 27. napján, áldozó csütörtökön, midőn az város kerülői az mezőbíróval együtt a felsőbb rendelkezés és vármegye határozatánál fogva az bépanaszlott Földes Uraság a Tekintetes Kiküldöttség által zárlat alá vett város Magashegyi erdeiből a kártékony marhákat behajtaná, az többször említett ispán sok barátszeresi, és az erdő pusztításra és irtásra igen hajlandó lakosokat az erőszakoskodásra néki biztatván, azok mind a mezőbírók, mind pedig az vele lévő kerülőket megtámadták, marháikat erővel elvették, mely miatt, hogy az ily kedvetlen esetben történni szokott, szerencsétlenséget itten is valamely szomorú veszedelem nem követte, egyedül csak az jelenlévő mezőbíró különös és eszes intézkedéseinek lehet tulajdonítani. Annak okáért, mind ezen előszámlát, s több, az maga idején és helyen előadandó sérelmeink orvoslása végett annyival is inkább bátorkodom a T. Ns. Vármegyéhez folyamodni, mivel mi azt a Méltóságos Pataki Uradalom Igazgató Főtisztjétől tudjuk, hogy az fent előszámlált törvénytelen erőszakos cselekedetek végbevitelére a nevezett Ispánynak sem magától Méltóságos Uraságtól, sem pedig más feljebbvaló tisztjétől rendelése nem volt, hanem azokat csak maga fejétől s indulatjaitól a legkisebb megfontolás nélkül éretlenül követte el. Esedezvén mély alázatossággal, méltóztasson az T. Ns. Vármegye az előadottaknak pontonként leendő megvizsgálására a T. Járásbéli Főszolgabíró Urat kegyesen kiküldeni, s az kitétel valósága a teendő tiszti szoros nyomozásból kisülvén, annyi sokszor említett újhelyi ispánt is, mint úgy is mint aki a T. Ns. Vármegye közhatározásának magát ellene szegezni nem iszonyodott, úgy is, mint Isten káromlót az bűnnek mivoltához másoknak példájokra is érdeme szerint megfenyíteni, s a törvényes igazságot ellene teljes mértékben kiszolgáltatni, s eképpen az ő további rendetlen indulatjainak határt vetvén azáltal őtet megzabolázni, s a régi csendességet, békességet és nyugodalmat helyreállítani. Örökös mély tisztelettel maradván az Tekintetes Nemes Vármegyének alázatos szolgái, privilégiait Sátoraljaújhely városa közönsége. (Zemplén megye Levéltára, Sátoraljaújhely iratai III. fejezet, No. 43.)