Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

ezt előre meghatározni nem lehet, mivel számtalan környülállásoktól függ, de becsületére válik ez utazónak, hogy ily terhes útnak elindul­ni nem irtózott. Másokat is fel fog gerjeszteni a hazafiságnak hasonló áldozatira, s ha a külföldi híres férfiak, Humbold, Berzóni, Cailand s más számosak, s akiket hazáik pénzzel gazdagon felkészítettek, nem­zeteiknek becsületére válnak. Becsületére válik a magyar nemzetnek Körösi Sándor, aki minemű segedelem nélkül szűkölködött, s ezáltal is nemzetének állapotját tántoríthatatlan bátorsággal karakterét ki­csinyben megmutatta, s akit midőn céljához már-már közelgett, el­hagyni valóban tanácstalan lenne. Azért hazafiúi bizodalommal já­rulok a Tekintetes Nemes Vármegyéhez, méltóztasson ezen jeles tu­dós hazafiú utazónkat útjának folytatására elősegíteni, akármely csekélységgel is. Az ajánlás általunk szívesen és köszönettel fogadta­tik, s a begyűlendő pénzt az Angol Követség által Teheránba fog kül­detni. A Tekintetes Nemes Vármegye magyar hazafisága által min­denkor megkülönböztette magát, meg vagyok tehát győződve, hogy ezen hazafiúi célt is a magyar szükség szerint elő fogja mozdítani. Tekintetes Nemes Pest Vármegye megfelel azon méltó várako­zásnak, melyek reá, mint hazánk középpontjára az egész haza tekin­tetett, midőn e folyó hónap 10-én közgyűlés alkalmatosságával jele­sebb summát ajánlott Körösi Sándor számára. Meghagyta a Szolga­bíró Uraknak, hogy ki-ki a maga kerületjében az Uraságokat sege­delem adásra buzdítsa. Valóban minden nemzet virágzásának vagy hanyatlásának maga az oka, amint tudniillik a hazafiság vagy még buzog benne, vagy már minden tüze elaludt. Ha magunk elhagyjuk magunkat, másoktól méltatlanul várunk segedelmet, és ha Körösi most a maga hazafiai által nem segíttetnék, az idegen különben is nemzetünket gyalázni szereti, más nemzetbeli íróknak a sértegetés talán mocskos megjegyzésekre adhatna alkalmatosságot, melyet is nem egykönnyen s nem hamar moshatná el sem a Maros, sem a Szamos, sem a Tisza, sem a Duna. Egész tisztelettel maradok a Tekintetes Nemes Vármegyének alázatos szolgája, Thaisz András, a Tudományos Gyűjtemény szer­kesztője. Zemplén vármegye 1821. augusztus 11-én Sátoraljaújhelyen tar­tott közgyűlésében a következő határozatot hozta: A hat Főszolgabíráknak kiadatni rendeltetett, hogy a lehetőségig az arra megkívántató költségekre való pénzt területeikből egybe

Next

/
Oldalképek
Tartalom