Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Taposónak a Hegyalján 24 krajcár A Hegyalján kívül 20 krajcár Tavaszi szántás 4 marhával, ha a marhás magáén él lRft 30 krajcár Ha tartják 1 Rft 12 krajcár Nyári szántás és trágyahordás 4 marhával, ha a marhás maga tartja magát lRft 12 krajcár Ha tartják lRft 42 krajcár 30 krajcár 36 krajcár 24 krajcár 12 krajcár 3 Rft 100 Rft Egy ács vagy kőműves pallérnak Szent György naptól fogva Szent Mihály napig, beleszámlálván a mesternek adatni szokott egy garas is Egy ács vagy kőműves legénynek Szent Mihály nap után a pallérnak A legénynek Az ács és kőműves inasoknak napi számok félannyi, mint a legényeké A tégla vetőnek csupa munkája, a kiégetéssel együtt semmi életet nem adván 1000 téglától, melynek hossza, szélessége fél schuh, vastagsága pedig 3 czoll Egy kitanult és szüntelen szakácskodó szakácsnak nagy konyhában, ruháját is beleértvén Egy jól kitanult II. rendű szakácsnak ruházatával együtt Középszerű, jól kitanult szakácsnak szinte minden beleértvén Egy rendszerint való szakácsnak mindenestül Utolsó rendű szakácsnak mindenestül Jegyzés: amidőn a szakácsok szolgalatjuk helyét változtatják, tartoznak előbbeni szolgálatjoknak helyéről afelől bizonyságlevelet mutatni, micsoda fizetések volt, és mesterségeket mennyire értik, s annak hogy feleltek meg. A szakácsnék vagy főzőasszonyok négy rendre osztatnak fel, a főzés mesterségében szerzett magok tökéletesítéséhez képest eszerint: Egy jól kitanult, nagy konyhára való szakácsnénak minden ruházatját beleértvén 50 Rft Egy jól kitanult, II. rendű szakácsnénak 40 Rft 80 Rft 60 Rft 40 Rft 30 Rft