Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Pálinkát hordókban árulók minden hordótól 1 Rft Az élelmiszerekkel, portékákkal kereskedő vagy taxás földben termett terményeket eladó Nemesek fele helypénzt fizetnek, a vékák és legelő mező taxáját mind az által egészen adják. Az Tekintetes Királyi Kamarális Uradalomban mázott Tisza Tokaj Városában esztendőnként hatszor országos vásárban gyakorló emberektől beszedendő nőműségéről, vagyis vásárcédula pénz fizetésének Tariffa: lévő Szabadaltartani szokott pénzeknek mimennyiségéről Egy nagy görög vagy másféle kereskedő 2 szál deszka hosszúságú sátortól fizet 24 krajcár Egy kisebb s egy deszka hosszúságú sátorban árulók fizetnek 12 krajcár Egy életes, deszkás, vasas más olyatén terhes szekértől 12 krajcár Egy csolnaktól 12 krajcár Minden mesterember (úgy mint szűcs, kesztyű, kötélverő, cipőcsináló, kalapos, könyvkötő, paplanos, csizmadia, szürszabó és valaki csak ládán, hordón árul) fizet 6 krajcár Minden hátas személy, aki csirkét, tojást, vagy más efféle konyhára való eleséget, egy vékányi életet és kisebb mértékben egyebet hoz árulni, fizet 4 1/2 krajcár Úgyszinte minden db szarvasmarhától, lótól, mely a baromvásárban eladás végett kiállíttatik, fizetnek 4 1/2 krajcár Egy sertéstől, juhtól és kecskétől 2 krajcár Az újhelyi vásároknak vásárpénzei: A legnagyobb sátor 24 krajcár Ennél kisebb sátor 18 krajcár A rend szerint való sátor 12 krajcár Az apró portékások 6 krajcár Az ládán árulók 6 krajcár A tarisznyások 4 1/2 krajcár Sáfrányosok, csipkések 6 krajcár Egy rakott szekér 9 krajcár