Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

ahol az előbb megnevezett várjobbágyok és az előbb mondott falukbéli várnép kitűzték Szent László király napját, hogy adnak az előbb mondott ispotályosoknak tizenegy márkát az egri káptalan előtt, és ugyanők megfizetnek a bírónak, a perestoldónak részét pedig, egyesség szerint, az ispotályosok fizetik. (Karácsonyi János-Borovszky Samu: Regestrum Varadiense. Bp., 1903. No. 20.) 3. SÁTORALJAÚJHELY KIVÁLTSÁGLEVELE 1261-BŐL Mi, ISTVÁN, Isten kegyelméből király, Magyarország felséges királyának elsőszülött fia, Erdély hercege, mindenkinek, akik ezen oklevelünket megszemlélik, üdvözletet mindenek üdvözítőjében. Miután a királyi felséghez illő, hogy az alattvalók könyörgéseinek engedve ilyen módon híveinek száma szaporíttassék és a királyi hatalom kiterjedjék, miután a királyi méltósághoz tartozik, hogy a népek sokaságában dicsőíttessék. Tehát ezek rendjében mindenkinek tudomására kívánjuk juttatni, hogy mi a Sátorelőn lakó híveinket és hospeseinket a következő kiváltságokkal ellátni jónak látjuk: hogy ők minden egyes mansio /telek/ után minden évben terragium /fóldbér/ fejében két nehezéket dénárokban kötelesek fizetni Szent István király ünnepén; hogy az időszerint kinevezett pataki ispán fölöttük ne bíráskodhasson és hogyha a bírójuk némely ügyekben fontosabb és súlyosabb voltukban el nem járhatna, akkor köteles azokat elbírálás végett királyi jelenlétünk elé terjeszteni. Beleegyezünk továbbá abba is, hogy fentnevezett hospeseink a Bodrog nevezetű folyóban a halászatot szabadon gyakorolhassák. Továbbá kikötjük azt, hogy nekünk szállást és az étkezéshez minden szükségeset kötelesek adni. Ezenkívül engedélyezzük azt, hogy az örökösök nélkül elhaltak javaiból a pataki ispán magának semmit sem követelhet, hanem az ilyen örökösökkel nem rendelkezők elhalálozásuk esetére vagyonukról szabadon rendelkezhessenek és azt tetszésük szerint bárkinek hagyhassák vagy ajándékozhassák. Továbbá akarjuk és.megengedjük, hogy városukban Húsvét másodnapján szabad vásárt tarthassanak, melyen az idegen kereskedők nem tartoznak vámot fizetni. Azok pedig, akik ezen városba akarnak jönni, hogy ott tartózkodjanak, azok szabadon jöhessenek javaik épségben és sértetlenül való megőrzésével, csak szabad állapotú emberek legyenek. Továbbá, ha nekik úgy tetszik, bírójukat évenként elmozdíthatják és helyébe mást választhatnak.