Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

70. ZEMPLÉN MEGYE HATÁROZATA A KENYÉR ÉS ZSEMLE ÁRÁRÓL, JÓ MINŐSÉGÉRŐL 1795-BEN Minek utána a kenyér és zsemlye iránt az a nagy panasz tétetett, hogy mind a zsemlye s ütök, mind a kenyérsütők az élet árához képest nem sütnek kenyereket és zsemlyéket, hanem kisebbeket. Melyre meghatároztatott, és minden szolgabíráknak megparancsoltatott, hogy minden városokban, de nevezetesen a Hegyalján, kivált Újhely városában a kenyér- és zsemlyesütőkre szorgalmatosan vigyázzanak és a város bírájának és a közrendű elöljáróinak szorosan megparancsolják, és az azokra való vigyázást nyakokba vessék úgy, hogy a bíró minden nap kétszer, legalább mikor nem is vélné, személye szerint megnézze piacot. Ha pedig hivatalbéli dolgai miatt nem érkezne, más hites és ahhoz értő személyt azon esetre rendeljen, aki a kenyér és zsemlyesütőket megtekintse; és ha a kenyér és zsemlye az élet árához az kitett és kiadott árszabás szerint szabva nem volna, azonnal első esetre minden oly hiányos kenyér és zsemlye elvétessen, akár nemes, akár nemtelené legyen az. Ha pedig valaki ezen esetben másszor is találtatna, azonnal nemtelen személy 12 pálca vagy korbács, testének s idejének állapotjához képest, vessző ütésnek büntetésével büntesen. Ha pedig a személy nemes volna, azt a szolgabírónak adják bé, aki arról a megkívántató vizsgálást megtévén, azt a Megyének azonnal beadni fogja orvoslás végett. Ha pedig ezen közjóra célozó rendelésben a bíró, vagy az általa néha-néha kirendelendő arra való ember hite és kötelessége szerint szorosan és igazán el nem járna, vagy valamely emberi tekintetért a hibát elnézné, és azt nem orvosolná, a szolgabírónak a panasz bejelentetvén, azonnal a szolgabíró a panaszt megvizsgálván tartozik. Kihallgatván az bíró vagy más hites személy elegendőképpen, és a panasz valósága kisülvén, azonnal a bíró a kenyér vizsgálására rendeltetett közembert a szolgabíró által 12 pálca ütésekkel büntessen. Ha pedig a zsemlye- és kenyérsütők teljességgel kenyeret és zsemlyét sütni nem akarnának, azért hogy a népet éhséggel büntessék, ezen esetre a Város Bírájának szorosan megparancsolják, hogy minden kenyér- és zsemlyesütőkkel szorgalmatosan eljárjanak, magok mellé vévén bizonyos hites személyeket és város szolgáit, és valahol csak lisztet találnak, azt azonnal minden irgalmasság nélkül elszedjék, és annak kisütéséről rendeléseket tegyenek, és az népnek a kenyér szűkibe való szükségét illendő árért pótolják. Azon summát a főszolgabírónak adják által, aki