Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Nevezetes miskolciak

gyeszékhelyen tisztiorvosi állást kapott, s fél évtized alatt elkészítette Miskolc történeti, orvosi helyrajzéit. Előbbi kutatásokon és „szóbeszédekben, utóbbi gyakorlati tapasztalásokon, megfigyeléseken alapult. Miskolcon kötött házasságából három gyermekük született, s az egyházi anyakönyvekből tudjuk, hogy a mindszenti római katolikus temetőbe temetkeztek. A család és a tudós főorvos sírhelye ma már nem azonosítható. Földszintes, a 18. század közepén épült, műemlék lakóházát a Batthyány utcában az 1960-as évek közepén bontották le. Benkő Sámuel első tudományos munkája 22 éves korában jelent meg, s írt több orvosi szakmunkát, gondosan vezette meteorológiai megfigyeléseit. Miskolcról írt feldolgozása kiemelkedő várostörténeti dokumentum. Első része a város geográfiai helyzetéről és lakosságáról, a második Miskolc akkor kiemelkedően fontos szőlőtermesztéséről és borkultúrájáról szól. A harmadik fejezetet az 1781. és az 1782. év időjárási eseményeinek szentelte, majd a város történetét írta meg. Munkájának ötödik része a tájra jellemző betegségekkel foglalkozott. A történeti és orvosi ismereteken kívül Benkő Sámuel figyelemre méltó természettudományos műveltséggel is rendelkezett. Polihisztor volt abban a korban, amikor Miskolcon összesen három orvos és két megyei sebész munkásságáról van tudomásunk. Szrogh Sámuel (1763-1829) „Miskolcznak a' javai" című leírás szerzője, s csak a helyismeretéből vélhetjük, hogy Miskolcon született. Az 1800-ban készült, s kinyomtatott versbe szedett várostörténetet, mint prókátor jegyzi, magát nemes embernek nevezve. Ügyvédként praktizált, gróf Szirmay János ügyésze, s Borsod vármegye táblabírája volt. Feljegyezték róla, hogy a város református egyházkerületének egyik ügybuzgó tagja, s a „miskolczi magyar játékszínnek" 12 éven keresztül igazgatója. Ez természetesen nem a vándortársulati igazgatóságot jelenti, hanem az 1823-ban átadott kőszínház, mint játékszín építési előkészítései, majd működtetésein dolgozó városi bizottság, testület igazgatóságát. 1815-től a megye megbízásából ők fogadták a Magyar Színjátszó Társaságot miskolci tartózkodásaik alatt. A színházi igazgatóság másik két tagja Miskolczy György megyei főperceptor (adószedő) és Erős József főszolgabíró volt, akik rendszeres kapcsolatban álltak báró Wesselényi Miklóssal, az erdélyi színészet ápolása, támogatása érdekében. Szrogh színház iránti elkötelezettségét mutatja, hogy színi előadásokat is fordított. Először 1792-ben „kordus" címen jelent meg Pesten egy németből fordított „szomo-