Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)
A mai Miskolcot alkotó települések
Tapolca már a 13-14. században összekapcsolódott Miskolc és a szomszédos kisebb települések, egykori falvak történetével. A Miskolcot alapító nemzetségnek itt volt a központja, itt alakította ki temetkezési helyét is. A monostor meglétére 1219-ból utal az első adat. A 14. század második felétől már nem használták temetkezési helyül, de a bencés szerzetesek továbbra is itt maradtak. Az apátságot a 16. század elején, közepén többször is támadás érte, a török időkben is pusztították. A rombolások eredményeként az épületek tönkrementek, a szerzetesek elmenekültek, a környezet elvadult, elmocsarasodott. Ez is oka lehet annak, hogy az egykori virágzó kultúra tárgyi emlékei mindmáig nem kerültek elő. Az elpusztított, felégetett, elmocsarasodott Tapolcáról nagyon hosszú időn keresztül nem szólnak a feljegyzések. A 19. század közepétől megszaporodtak az említések, de még ekkor sem nevezik településnek, lakott helynek. Görömbölyhöz tartozó pusztaként nevezték, amelyről mindenki tudja, hogy vize soha sem fagy be. A forrás környéki rengetegben ekkor még honosak voltak a nagyvadak (őz, szarvas, vaddisznó), de találkoztak medvével is. Jellegzetességét a miskolci és görömbölyi lakosok szőlői adták. A leírások szerint ezek a dombok különösen jó bort teremtek. Lakott hely ugyan nem volt, de a mai fürdő „őstörténete" visszanyúlik a 18. század elejére. 1711-ben a tapolcai apát a vármegye segítségét kérte ahhoz, hogy a meleg vizet lehessen óvni, a hideg vizet pedig elvezetni. Erre szolgálna egy fából elképzelt fürdőház, s egy elvezető árokrendszer. A fürdőépület el is készült, leírását 1743-ból ismerjük. A vendéglátásnak, de a korai gyógyításnak, „egészségügyinek is fontos, tárgyi emléke ez. Amikor a víz elnyütte az épületeket, időről időre újraépítették. Az úgynevezett fürdőházak folyamatosan váltották egymást 1934-ig, amikor Tapolcát hivatalosan üdülőhellyé nyilvánították. Az üdülőhellyé válás látványos következményeként megjelentek a vendéglátóhelyek, fogadók, panziók, s rohamosan nőttek egymás mellett az új épületek, villák. A fejlődés és a fejlesztés középpontjába a gyógyvíz került. Ennek jegyében bontották le a régi fürdőépületet 1938-ban, s helyén még ebben az évben megnyitották az új tavifürdőt, impozáns fürdőházával. Ez 1969-ig állt. Ekkor építették meg a barlangfürdőből sziklaalagúton megközelíthető két kagyló alakú szabadtéri medencét. Emellett helyezkedik el az ún. termálfürdő épülete, mögötte pedig a barlangfürdő. A külső (jelenleg is látható) épület 1941-ben készült, s az akkori európai listán a harmadik helyen jegyezték fel. (A korszerűség és a vízminőség, valamint gyógyhatás volt so