Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

A mai Miskolcot alkotó települések

Martin-kertváros (Martintelep) A Reggeli Hírlap című napilap 1935. január 1-jei száma így ír: „Hodobay polgármester ünnepélyes keretek közt átvette Miskolc számára a Martin és a MÁV telepet". Majd az újságcím tovább így folytatódik: „...az első lépés Nagy-Miskolc megvalósulása felé." A Martintelep tehát 67 éve része Miskolcnak, de a település kialakulásának története sem nyúlik sokkal korábbra vissza. A 19. század végi térképek itt lakatlan földterületeket tüntettek fel, olyan dűlőnevekkel, amelyek közül egy-kettőt a településrész ma is utcanévként őriz. így pl. a Kis- és Nagy-Fövényszer határrész, utca és házak nélkül tűnik fel a térképen, a kettő között vezet Szirmára az országút. Ettől északra a „Keskeny Farkú" dűlővel találkozunk, amely a névmagyarázat szerint, keskeny, hosszú parcellákat jelentett, mezőgazdasági művelt területet, ahol lakóépületek nem állottak. De a környéken már elkezdődött a rendező pályaudvar építése, és az, hogy a Szinva patak és a pályaudvar készülő épülete között már alakul a kolónia közel negyedszáz épülettel. A 20. század első évtizedében mindössze 20 épület készült el ebben a földrajzi környezetben, de lakott utca csak az Alkotmány utca és a Csokonai utca volt, s ez utóbbi a telep északi határát jelölte. Később a Kisfaludy utca, a Balassa, a Gvadányi, a Fövényszer, a Gyöngyössy, a Gutenberg és a Franklin utcák nyomvonala alakult ki. Ez utóbbi a Martintelep déli határát jelölte. A rendezőpályaudvar, a Csokonai és a Franklin utca által határolt és a Fövényszer névre hallgató dűlővel keletre lezárt területen, az 1930-as években már 200 telkes ház lakóit tüntette föl Miskolc lakói névjegyzéke. Az itt élők elsősorban vasúti alkalmazottak voltak, s ahogy épültek, bővültek a vasúti műhelyek, munkát adó helyek, úgy gyarapodott a telep lakossága. 1935-ben a Martintelepet már városrésznek tekintették, lakossága pedig 6000 főből állt. A telepnek ez a fejlődése különleges viszonyt alakított ki Hejőcsabával és Miskolccal is. Miskolc ugyanis önálló törvényhatósági joggal felruházott város, míg Hejőcsaba és Martintelep közigazgatásilag a vármegyének volt alárendelve. A két csaknem hasonló rangú település, tehát Hejőcsaba és Martintelep összeépüléséről is írt a korabeli sajtó: „...előállt az a lehetetlen helyzet, hogy ugyanannak az utcának egyik épülete Miskolchoz, a szomszéd épület Hejőcsabához tartozott, sőt voltak házak a Martintelepen, ahol a lakószoba Miskolchoz, a konyhaépület pedig Hejőcsabához tartozott." Hasonlóan a korabeli leírások fogalmazták meg, hogy a megye alispánja nem gördített akadályt a martintelepiek sokszori kérése elé, nem kívánta a