Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

A mai Miskolcot alkotó települések

patakra épített újmassai vasolvasztó váltott fel. Ennek nyersvasát a hámori frissítőkemencék dolgozták fel. A gyár a Garadna patak déli partján, öbölszerü bemélyedésben épült és hajtóerejét a pár száz lépésnyire, nyugatra lévő bővizű Margit-forrás vize szolgáltatta. Fazola Henrik üzeme tehát az ó- és később az újmassai nagyolvasztóból és a Garadna és a Szinva völgyében létesített több kisebb kohókból állt. A Szinva és Garadna vizének felduzzasztására völgyzáró gátat is építettek, ennek köszönheti létét a Hámori-tó. A családi vállalkozást Fazola Henrik halála után fia, Fazola Frigyes folytatta és a Diósgyőr-Hámori Vasmű 1868-ig, a diósgyőri állami vasgyár létesítéséig szolgálta a hazai vasgyártást. Biikkszentlászló Bükkszentlászló a honfoglalás előtt, a kelták idejében jelentős település volt. Az itteni nagysáncon volt a kelták települési központja és fegyverkészítő műhelye. A kelták eltűnésével azonban a hely jelentősége is megszűnt. A honfoglalás után csak Márkus-völgy néven lakatlan puszta volt. A hely a diósgyőri koronauradalomhoz tartozott és a 18. században az uradalom itt hutákat létesített. A település eredetileg Ohuta néven lett ismert és a diósgyőri koronauradalom 18. századi ipari tevékenységének megindulásával kezdett el fejlődni, amikor Grassalkovich gróf, az akkori Kereskedelmi Kamara elnöke üveghutákat alapított a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas területeken. A hutákba a Felvidékről telepített - szlovák, lengyel, ruszin favágó, üvegfúvó, hamuzsírégető - mesterembereket, akiket a huták között szállítottak a munkák elvégzésére. A hutákban dolgozó mesterembereket tehát az egyik határtól a másikig hordták, de egy részük letelepedett a huta mellett, így alakítva ezen a helyen községet. A lakosság kezdettől fogva a vasgyártáshoz kapcsolódó mesterségéből élt és mezőgazdasági termelést alig folytatott. Erre nem is lett volna lehetősége megfelelő terület hiányában. A koronauradalom részeként adójuk 30 rajnai forint volt, ezen felül, akinek nem volt marhája - a gyalogok - 14, a marhával rendelkezők 18 öl fát tartoztak vágni évente az uradalomnak. A lakosság nemzetiségi összetétele magyar és szláv anyanyelvű volt. Bükkszentlászló lakott helye volt a Mexikóvölgy. A település 1902-ben kisközség lett, 1940-ben nevét Ohutáról Bükkszentlászlóra változtatta, majd 1950-ben önálló tanácsú községgé vált. Lakosságszáma a 19. század derekán 400 fő volt, ez a szám 1980-ra 770-re emelkedett.