Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

csak fogadta a delegációt, hanem a követelések jogosságát is elismerte. A delegáció még nem érkezett vissza, amikor október 25-én a nagyüzemek kezdeményezésére több tízezres felvonulásra került sor Miskolc főutcáján. A különböző üzemek, intézmények küldöttei megalakították az ország első területi munkástanácsát, amelyből megyei munkástanács lett. Az erőszakmentes demonstrációt a forradalom véres szakasza követte. A megyei rendőrkapitányság előtt egy félreértett tűzparancs következtében eldördült sortűz 16 áldozatot követelt, majd a megostromolt épületben történt lincselésnek 7 személy esett áldozatul, s több tisztet őrizetbe véve börtönbe kísértek. Másnap közülük három személyt a megyei tanács épületébe vittek át, egyiküket meglincselték, majd a Zenepalota előtti téren felakasztották. Az országos változásoknak megfelelően október 31-én Miskolcon is újjáalakultak az egykori koalíciós pártok, s azok bevonásával létrehozták a Miskolc Városi Nemzeti Bizottságot. Vezetőjének Gálffy Imrét, a város utolsó polgármesterét választották. A Nemzeti Bizottság érdemi munkát nem végezhetett, mert november 4-én bevonultak a városba a szovjet csapatok. A pesti országútról az egyetem felé történt bevonulásnak, illetve tűzharcnak két egyetemista esett áldozatul. December 10-én dördült el az utolsó sortűz a főutcának a volt nyomda és a villanyrendőr közötti szakaszán, amely öt áldozatot követelt. A forradalom napjai után a letartóztatásokat a megtorlás követte. Ahogy először Miskolcon alakult meg a munkástanács, úgy az országban a „rendcsinálás" is Miskolcon kezdődött el. A december 15-ei első kivégzést 200 személy bebörtönzése követte, s közülük további 11-et végeztek ki. A forradalom utáni megtorlás négy évig tartott. A politikai perek mellett a párt- és társadalmi szervezetek széles körű kiépítése révén az a Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) konszolidálta vezető szerepét, amely egy újabb szakasz kezdetét indította el a magyar társadalom történetében. (1959-1963 között az '56-os elítéltek többsége kegyelemmel szabadult, csak a fegyveres szerepet vállalók nem kaptak kegyelmet.) Az 1960-as évektől kezdődött az ún. „gulyáskommunizmus", a „fridzsider-kommunizmus" építése, s az 1970-es években már Magyarország a „tábor legvidámabb barakkja" lett. Az 1980-as években, zárt értelmiségi körökben kezdődött az országban az új ellenzéki politizálás. A párton belüli és az azon kívüli reformerek csoportosulása 1988-ig váratott magára. 1988 szeptemberében öltött szervezeti formát az első városi ellenzéki csoport (az MDF miskolci szervezete), amely azonban eleinte még koránt sem gondolkodott rendszerváltásban. Egykorú