Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

A Tanácsköztársaság hadieseményei során 1919 májusában cseh, majd novemberben román megszállást kellett elviselnie a városnak. A város átadásáról Szentpáli István polgármester vezetésével a magyar és cseh delegációk között május l-jén Sajószentpéter térségében megkezdődtek a tárgyalások. A város és környéke megszállása május 2-tól május 20-ig tartott. Május 20-án Ernőd és Hejőcsaba irányából megtörtént Miskolc visszafoglalása, a Vörös Hadsereg offenzívája Kassa, Eperjes térségéig tartott. A Tanácsköztársaság honvédelme itt és ekkor érte el sikereinek csúcspontját. 1919. június 7-én, majd 13-án azonban megszületett az első, majd második Clemanceaujegyzék, amelynek következtében június 30-án elkezdődött a Felvidék kiürítése. A Tisza vonalában egy hónap múlva megindult a román ellentámadás, amely szabaddá tette az utat a főváros felé, másrészt augusztus 4-én Miskolc megszállását eredményezte. A román katonai jelenlét 1919. augusztus 4. és november 16. között tartott Miskolcon. Ha összehasonlítjuk Miskolc 1849-es osztrák és orosz megszállását az 1919-es cseh és román megszállással megállapíthatjuk, hogy időben a leghosszabb, anyagi-technikai téren és eszközökben pedig legsúlyosabb veszteséget Miskolc és Diósgyőr az utóbbi megszállás alatt szenvedte el. A román hadsereg kivonulását 1919. december 2-án a magyar „nemzeti hadsereg" az ún. Horthy-gyalogság bevonulása követte. Horthy Miklós mint fővezér 1919. december 19-én Miskolcon tartott szemlét csapatai felett. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés nyomán megkezdődtek az áttelepülések. Áttelepült a Felvidékről az erdőigazgatóság, a tankerületi főigazgatóság, a postaigazgatóság, a kerületi rendőrkapitányság, a főreáliskola, az evangélikus jogakadémia és tanítóképző, még a bányakapitányság is. Az új intézmények szakmailag magasan kvalifikált, több száz főre tehető értelmisége Kassa, Eperjes, Ungvár térségéből érkezett. Ez a réteg új energiát hozott és változást idézett elő Miskolc szellemi életében és társadalmi arculatában akkor, amikor a „trianoni trauma" megbénította az országot. 1919-1920 között a város lakossága 51 000-ről 57 000-re, majd 1930-ra 62 000 főre nőtt. Kassa hiányában Miskolc lett tehát a határon inneni régió központja. 1921-ben jelentős számú és különböző típusú iskolával értelmiségi központ, a bányászat és gyáripar legjelentősebb északi bázisa. A békeszerződés furcsa módon Miskolc életében pozitív változást hozott. Az első világháború után a megye lakosságának már 24%-a a városban élt. Az új helyzet hatalmas lökést adott a „Nagy-Miskolc koncepciónak", annak, hogy a város Felső-Magyarország fővárosa, a terület kulturális, kereskedelmi,