Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

Majdnem kétszáz év telik el, míg elkezdődnek a felújítási, restaurálási munkálatok. 1973 óta múzeumként várja a régmúltra kíváncsi látogatókat. A 18. században nemcsak a város jogállása változott, hanem a lakosság társadalmi és vallási összetétele is. A szőlőművelés és kereskedelem mellett az ipar, ezen belül a kézműipar fejlődését 20 új céh alakulása mutatja. A manufaktúraipar pedig a Bükk hegység erdőségeiben kezdett kibontakozni. Az üveggyártás, a vasfeldolgozás és a papírgyártás hutái, hámorai és malmai verték fel a Miskolc környéki több évszázados erdők csendjét. A bükki fatömeg felhasználására Ohután, Bükkszentkereszten, Répáshután és a Gyertyánvölgyben települtek üveggyártó üzemek. Fazola Henrik, a német származású kovácsmester Uppony határában vasércet talált, és 1770-ben Ómassán állította fel őskohóját Mária Terézia kincstári és saját részvénytársasági tőkéjével. A nyersvasat kovácsoló hámorok hatalmas kalapácsait a Garadna vize hajtotta. A folyamatos vízmennyiség biztosítására völgyzáró gát építésével duzzasztotta fel a Hámori tavat. Munkáját fia, Frigyes folytatta, aki Ujmassán létrehozta a második kohót. A diósgyőri papírmalom 1872-ben kezdte meg működését, amely később gyárrá fejlődött. A napóleoni háborúk politikai és gazdasági következményei egy időre Miskolc fejlődését is visszavetették. Pangott az ipar, megszűnt a kereslet a vas után. A Balkánról macedóniai görög kereskedők, míg Lengyelországból zsidó kalmárok telepedtek meg nagyobb számban városunkban. Saját „kompániát" (társaságot) alakítva ki specializálódtak a kereskedelem különböző területeire, egy-egy áruféleség értékesítésére. Mindkét csoport gazdasági erejénél fogva mély nyomot hagyott a város szellemi életében, kultúrájában, de a városkép arculatának alakításában is. (Ekkor emlegették Miskolcot a görög kereskedők városának, a múlt századtól pedig a zsidó kereskedők városának. A második, világháború előtt Miskolcon élt a régió legnagyobb számú zsidó közössége.) A városi élet fejlődése, a görög kereskedők külföldi árui, a másfélszáz céhbeii iparos termékei egyre nagyobb tömeget vonzott a vásárokra. Ezért 1750-ben, városi vállalkozásként felépült az első emeletes fogadó. A vidékről Miskolcra beköltöző gazdag nemesek a század derekától barokk lakóházak sorát építik fel a főutcán. A II. József által 1786-ban elrendelt első népszámlálás a város 2414 házában 14179 lakost talált. A korabeli adójegyzékekben szerepel az orvos, gyógyszerész, felcser foglalkozás és a régóta híres miskolci prókátorok (ügyvédek) száma is tovább emelkedett.