Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

lett. Mivel a város vezetése nem rendelkezett saját fegyveres erővel, csak a túlélésben bizakodhatott. A kuruc idők A Rákóczi-szabadságharc alatt is központi szerep jutott Miskolcnak. II. Rákóczi Ferenc fejedelem kétszer, 1704-ben és 1706-ban itt rendezte be főhadiszállásai, ezzel a város nemcsak hadműveleti központ, hanem fontos politikai döntések színhelye is lett. A kuruc szabadságharc kormánytanácsa folyamatosan ülésezett az év első hónapjaiban, majd innen indultak Eger elfoglalására. Dőry Ferenc árkádos házában meggypiros ruhába öltözött strázsák fogadták a küldöttségeket, XIV. Lajos francia király futárját, Németalföld és Lengyelország követeit, francia hadmérnököket, tüzérségi szakembereket. A „Rákóczi-ház"-ban adta ki a fejedelem híres kiáltványát: „Fölrepedeznek a nemes magyar nemzet sebei". Ekkor adományozta a városnak a 11 mázsa súlyú tört rézágyút, amelyből az avasi templom nagyharangját öntötték. A szabadságharc idején Miskolcot a hadi tehertételeken túl még két katasztrófa is sújtotta. 1706-ban a császáriak kifosztották és felégették, 1710— 1711 között pedig a lakosság közel fele (hatezer ember) esett pestisjárvány áldozatául. A császáriak közeledtére kiürítették a várost, a lakosság jószágaival együtt Szendrő várának védelmi övezetébe menekült. Rabutin generális szeptember 25-én dúlta fel a kurucpárti várost. 600 ház porig égett, valamennyi pinceház elpusztult, csak a mai múzeumépület, az akkori iskola, az avasi templom a harangtoronnyal kerülte el a rombolást. A visszatérők legjobban szüretre érett szőlőiket siratták. Miskolc a 18. században A 18. század első évtizedeinek katasztrófáit a város meglepő gyorsasággal heverte ki, két év leforgása alatt újjáépítették Miskolcot. A század második fele már a dinamikus fejlődés jegyeit mutatja minden területen. Legfontosabb a város önállóságának elérése és a szabad királyi városság megszerzése érdekében kezdett harc volt. Miskolc a 19. század végéig többször tett kísérletet a diósgyőri koronauradalomtól való elszakadásra. A település először 1702-ben, majd 1731-ben váltotta meg magát 25-25 éves időtartamra. A város 1755-ben olyan szerződést kötött, amely „örök időkre" szólt, de ez sem tartott két évtizednél tovább. Közben a szétrobbantott diósgyőri vár rohamosan pusztult, a kincstári összeírás 1755-ben már csak romként veszi számba.