Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

résszel szemben, a Szinvától északra egy újabb városrész alakult ki, amelynek központját a mai minorita templom helyén álló Boldogasszony-templom alkotta. A régi városrésznek a jellegzetesen gót csarnoktemplommá alakuló avasi templom volt a centruma. A fényes udvartartás Miskolcra vonzotta a kereskedőket és az iparosokat, akiknek az uralkodó „szárazon és vízen" adómentességet biztosított. Ebben az időben nemcsak gazdasági, hanem éles belső politikai harc is folyt a város feltörő jobbágyai, iparosai és a király által betelepített hospes-csoport között. Közben Miskolc mind több kiváltságot szerzett. Az építkezések támogatására megkapta a szabad erdő- és fahasználatot, a mész- és szénégetést. A városban a lakosoknak holdas nagyságú telkeket osztottak. Egy-egy portán az úgynevezett „kötél"-ben általában 4-4 család telepedett meg. Érdemes megjegyezni, hogy a 15-16. század fordulóján Miskolc mintegy 2000 lakója 400 ilyen portán élt. A jobbágytelkek kiosztása után a régi, halmaz jellegű házcsoportok helyett a szalagtelkes, utcasoros városkép vált jellemzővé. Az első szalagtelkes jobbágyi utcasorok a mai Városház tér és a Sötétkapu közötti területen alakultak ki. A diósgyőri vár fénykora majd hanyatlása A vár története az 1100-as évek elejéig vezethető vissza, ekkor (1128) került királyi tulajdonba. Néhány évtized múlva a már említett Ernye bán birtoka, majd annak fiához került. István nádor érdeme, hogy tovább építkezve kialakítja a fényes külsővel és belsővel ellátott várpalotát. Diósgyőr szűkebb történetében az 1370-es évektől kezdődő és az 1500-as évek kezdetéig tartó időt a királyi udvartartás korának nevezhetjük. Ez a kor három periódusra osztható: az első a Nagy Lajos és Mária királynő alatti szakasz az egyenletes fejlődést biztosító királyi személyes jelenlét kora. A második a Zsigmond-Cillei Borbála alatti szakasz, amely kezdetben Zsigmond itt-tartózkodásával és pártfogásával Diósgyőr lakossága részére megnyugtatóan indult, de a jobbágyságra nehezedő újabb terhek és a belső ellentétek élesedése miatt 1405-1406-ban nyílt hatalmi harcokba csapott át. Utána a katonavárnagyok egyeduralmát sínyli a település, amit Borbála féktelen mulatozásai is súlyosbítottak. A harmadik a Mátyás-Beatrix alatti szakasz, amit a várpalota fényűző élete, az itt vendégeskedő selyembe és bársonyba öltözött udvar és külföldi vendégeinek jelenléte és költekezése jellemzett. A vár 1340-től a királynék javadalma lett, a váruradalom a mindenkori királyné és udvartartásuk fedezetéül szolgált. Nagy Lajos király - fontos sze-