Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc természetföldrajzi jellemzői

A hegylábfelszínen is a barna erdőtalaj a legáltalánosabb. Különlegessége a néhol megjelenő Ramann-féle barnaföld, melynek az a jellemzője, hogy a lehulló csapadék lemossa a talaj szerves anyagát a mélyebb rétegekbe. A Sajó és a Szinva mentén magas víztartalmú talajok találhatók, melyek alapja finomszemcséjű folyóvízi üledék. Ebbe a csoportba tartoznak a réti és öntéstalajok. A szárazabb területeken a nagyon jó minőségű feketeföld (cseraozjom) alakult ki. Ott, ahol az emberek kiirtották az erdőt, és müvelés alá vonták a helyét, ott alakult ki a csernozjomos barna erdőtalaj. Az ember hatása a természeti környezetére A miskolci táj a legrégebbi időktől lakott. A környezetre gyakorolt hatás alapján négy egymást követő korszakot különböztetünk meg: 1. A paleolitikumban ideiglenesen települést hoztak létre az itt élő embercsoportok. Az őskőkori ember környezet-átalakító tevékenysége nem lehetett jelentős. A zsákmányoló életmód a gyűjtögetésre és a vadászatra szorítkozott. Lakhelyül természetes üregek szolgáltak. A legkedvezőbb életfeltételek a Bükk hegységben alakultak ki. 2. A neolitikumban még mindig nem állandó településen, de már termeléstfolytató közösségek éltek ezen a területen. Az újkőkorban a földmüvelés a legeltető állattenyésztés volt a megélhetés forrása. A hegyvidéki terület helyett szívesebben éltek a hegylábi és síksági árvízmentes részeken. A mezőgazdasági termelés bővítése érdekében erdőket irtottak ki, réteket vontak müvelés alá. Megkezdődött az épített környezet kialakítása, hiszen erődítésekre volt szükség. 3. A 10. században állandó települések jöttek létre mezőgazdasággal, iparral, kereskedelemmel. Ettől az időtől kezdve a hasznosított természeti erőforrások tovább bővültek, az erdő, a rét, a legelő hasznosítása mellett egyre nagyobb szerepet kapott a víz, illetve az ásványvagyon hasznosítása. A szőlőművelés gyors terjedésével és fokozódásával a környezeti károk is megjelentek, elkezdődött a lejtős területeken a talaj lepusztulása, a talajerózió. A lakosság számának gyarapodása miatt egyre több építőanyagra, fára, kőre, agyagra volt szükség. 4. A 18-19. században urbanizációs folyamatok változtatták meg a táj képét. Ebben az időben az ipar gyors fejlődésnek indult. Az 1770-es években megkezdődő vaskohászat a vasércbányászat és a faszén termelés fokozását ösztönözte, majd a szénvagyon feltárására és kiaknázására került sor. A leglátványosabb természetátalakító munka ebből az időszakból a Garadna-patak