Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc város önkormányzata

summa pénzekért vásárolgatott a rajta fekvő néhány forint [...] lefizetésével elszedni." S ha a lakosság jobbágyi sorba süllyedésének rémképe talán enynyire nem is volt jelentős, az a veszély mindenképp fenyegetett, hogy Miskolc mezővárosi önkormányzata nem lesz képes megoldani a regionális központtá váló nagyváros jelentős számú polgárának ügyeit, valamint képviselni érdekeit. Miskolc jogfejlődésében a következő fontos dátum 1871. A dualizmus idején született, alapvető jelentőségű közigazgatási törvények végleg felszámolták a feudális vármegye- illetve szabad királyi városi rendszert, az ahhoz kapcsolódó kiváltságolt jogi státusokkal együtt. A törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870/42. tc, illetve különösen az ún. „községi" törvény (1871/18. tc.) pozitív hatást gyakorolt Miskolcra is. Utóbbi ugyanis lehetővé tette, hogy Miskolcot ún. „rendezett tanácsú várossá" nyilvánítsák, lélekszáma, valamint szociális, gazdasági, társadalmi szerepe, illetve ellátottsága alapján kiemeljék a „községek" sorából, továbbá ügyeit a lakosság által, népképviseleti alapon választott képviselőtestület irányítsa. (Ennek 100 tagját választották, 100 fő pedig a legtöbb adót fizetők, az ún. virilisek közül került ki.) A város első emberét 1873-tól kezdve nevezték itt is főbíró helyett polgánnesternek, a megtisztelő címet Losonczi Farkas Károly viselte elsőként. A 19. század végén Soltész Nagy Kálmán és Szentpáli István polgármesterek is sokat tettek Miskolc nagyvárossá fejlesztéséért, önálló várospolitikai irányelvek kialakításáéit. A városban beinduló számos beruházás mellett érdemes megemlíteni, hogy ekkor történt az első lépés Miskolc területi gyarapodása útján is: 1880-ban a városhoz csatolták az addig önálló Mindszent községet. Talán szimbolikusnak is tekinthető, hogy 1870-ben kezdték meg az új (lényegében ma is változatlan formában meglévő) városháza építését. A városfejlődés következő céljául Miskolc városatyái az ún. törvényhatósági jog elnyerését tűzték ki célul, hiszen hiába volt imponáló a város dinamikus fejlődése, Miskolc még mindig Borsod vármegye egy településének számított. A vármegyétől való szervezeti-közigazgatási különválás megteremtése, vagyis a törvényhatósági jog adományozása az országgyűlés hatáskörében állt, és a Miskolcon megválasztott képviselők (köztük Herman Ottó és Horváth Lajos) nem keveset tettek azért, hogy ez mielőbb elfogadásra kerüljön. Miskolc képviselőtestülete kérvények tömkelegével bombázta az országgyűlés mellett a Belügyminisztériumot, sőt az uralkodót is, melyben folyamatosan a város nagyságát, oktatási-egészségügyi ellátórendszerének