Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc irodalom- és sajtótörténete

nem tette meg, inkább kilépett, barátoknál húzta meg magát Szikszón, Mérán, tanított Lőcsén, megházasodott. Betegsége, bizonyára öröklött tüdőbaja súlyosbodott, 1796-ban meghalt. Kazinczy ekkor börtönben volt, szabadulása után Virág Benedektől megkapta Dayka saját keze által összeállított (mintegy kiadásra előkészített) kéziratát, melyet Kazinczy átdolgozva, Dayka életrajzával kiegészítve tett közzé. Dayka költészetében megtaláljuk a kor jelentős stílusirányzatait, a rokokót, a klasszicizmust is, de ő a magyar szentimentalizmus legjelesebb képviselője. Költészete a halálközelség tudatában őszinte fájdalmat tükröz, a legmélyebb bánat hangján szól. ,,Az új esztendőnek első napjára" című költeményében így írt 1790-ben: „ Eggy esztendő ismét el-múlt, S által repült setét honjába: De kedvem újra bé-borúlt. Mit várom végemet heába ? S esdeklem a halál után? Vélvén, hogy fáj dalmim megszűnnek, Ha napjai majd által-tűnnek, Bús életemnek, s az Eg megszán. " A korszak érdekes alakja a 32 évet élt, orvosi diplomát szerzett, szintén Kazinczy-tanítvány Ungvárnémeti Tóth László (1788-1820). Kistokajban született, Miskolcon is járt iskolába. Görögül és magyarul verselt, esztétikai kérdésekkel is foglalkozott. A késői klasszicista iskola tagja volt. „Márványfaragású költészet" az övé, „mindmáig ő a legintelligensebb magyar szerző" - állapította meg róla Weöres Sándor. A korszak legnagyobb költője Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) is megfordult Miskolcon. Jó barátja, Puky István gesztelyi földbirtokos gyakran látta vendégül. (A hagyomány szerint Csokonai Gesztelyben írta a „Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz" című versét.) 1801 júliusában Diósgyőrben és Tapolcán járt, ahogy ezt a Barlangfürdő előcsarnokában lévő márványtábla jelzi. „A Miskolcz szomszédságában fekvő tapolczai hévízben kéntelenítette hosszas kúrát tartani" - írja egy levelében. Néhány „kisebb" szerző nevét is érdemes említeni ebből a korból: például Nagyszeghi Andrásét, akinek müve 1817-ben jelent meg Miskolcon „A hercegek, vagy az öröm nyomába lépett gyász" címmel. Szerette környezetét is bemutatni verseiben: „Mit látok? A Bikket tsoportos / Tapsra riadni, az ősz Avassal." Bárány Péter miskolci nemes család sarja volt. Egyik röpiratában