Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc szellemi élete és kultúrája

A tárgyakban megőrződött múlt világa: a múzeum Napjaink avasi műemlékegyüttesének reprezentatív objektuma az 19851990 között kívülről felújított, belülről átalakított Papszeren álló múzeum. Az épület mai képe több építészeti periódus eredménye. Az első, a 15. századig visszanyúló állapotban iskolaként működött. Miskolc 100 éves múzeuma egyike Magyarország legrégibb városi múzeumainak. Alapítása szorosan összefügg a 19. század végén fellendült közművelődési mozgalmakkal. 1893-ban 25 alapító és 400 pártoló taggal jött létre a Miskolci Közművelődési Egyesület, amely 1899-ben átalakult BorsodMiskolci Közművelődési és Múzeum Egyesületté. Fokozatosan szaporodó gyűjteményeivel lassan elfoglalta az iskola termeit. Első titkára Petró József ügyvéd, elnöke a polgármester, Soltész. Nagy Kálmán lett. Az egyesületnek múzeumi, irodalmi és zenei szakosztálya működött. A múzeum neve, hasonlóan az egyesülethez, Borsod-Miskolczi Múzeum lett, s első kiállítását 1902. október 26-án nyitották meg a református iskola néhány termében. A múzeum alapítóinak Petró Józsefet és Gálffy Ignéic múzeumbizottsági elnököt tekinthetjük, akik szinte a semmiből teremtették meg a nagy értékű archeológiai, néprajzi, természetrajzi, iparművészeti, numizmatikai és levéltári gyűjteményt. Az első múzeumőr Molnár József főgimnáziumi tanár lett, majd 1905-től csaknem fél évszázadon át Leszih Andor irányította a gyűjtőmunkát és a régészeti feltárásokat. A Borsod-Miskolci Múzeum 1907-től vált igazi közgyűjteménnyé, amelyben a kor színvonalának megfelelő harmóniát sikerült megvalósítani a hármas múzeumi alapfeladat, a gyűjtés, a tudományos feldolgozás és a bemutatás között. A múzeum vezetése ekkor három fő célkitűzést határozott meg. Elsőként a „diluviális ember kérdésének ügye" tisztázását, vagyis a Herman Ottó által 1891-ben elindított gondolat végső bizonyítását, miszerint a Szinva völgye és a Bükk barlangjai valójában az ősember lakóhelyéül szolgáltak. A másik fő célkitűzés a néprajzi kutatások intenzívvé tétele, a matyóság mellett a palócok tárgyi és szellemi emlékanyagának feltárása. A harmadik fő célkitűzés megvalósítása a Természettudományi Szakosztályra, személy szerint Budai Józsefre várt, Borsod vármegye faunájának és flórájának gyűjtése és feldolgozása. Móricz Zsigmond így írt az intézményről: „Ebben a múzeumban pezseg valami, ami az egész magyar közéletből hiányzik ma: teljesen absztrakt emberi értékekért való lelkesedés." Ez a lelkesedés biztosította hosszú ideig, hogy névtelenek és ismert segítők, mint Marjalaki Kiss Lajos tanár, Balázs