A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Az ortodox templom ikonjai és liturgikus tárgyai (Kárpáti László)

még Borisz bolgár cár inspirációjára kezdték el, aki a Balkán nem görög származású uralkodói között elsőként tett kísérletet arra. hogy az uralmuk alatt élő szlávokat birodalmukba integrálják a hellenista gyökerű bizánci kereszténység felvételével és a szláv nyelvű liturgia bevezetésével. Ez a világtörténelmi jelentőségű munka, amelynek Naum is részese volt. gyakorlatilag egy időre hidat vert Bizánc közvetlen földrajzi és kulturális környezete, valamint a távoli morva földek népei között. Rendszeresen kétnyelvű közegben mozogtak és miután maguk is poliglott műveltséggel rendelkeztek, tevékenységükben integrálni tudták a kor keleti és nyugati kultúrájának vívmányait. A szláv liturgia védelmében szembe szálltak az ún. „három nyelv eretnekségével", ti. a keresztény nyugat azon felfogásával, hogy az O- és Újszövetség olvasmányait és a liturgia szövegeit, csak a három fő nyelven - héber, görög, latin - közvetíthetik a megtérített népeknek. Nyugati tevékenységüket állandóan megkeserítette a frank papság cselszövése, Szvatopluk fejedelem közönye és Róma közömbössége, a nyugati misszió csődje után a „Szent Hetek" közül a tanítványok, így Gorazd, Lőrinc, Kelemen. Naum és Angelárij tevékenysége a Balkánra szorult vissza. Az új kulturális központ az Ohridi tó partján álló monostor, a későbbi érsekség székhelye lett, amely hosszú ideig a Balkán szláv népeinek kulturális fókusza maradt. Ez a kolostor őrzi Szent Naum ereklyéit, így nem véletlen, hogy nemcsak az ott élők, de az onnan kirajzó népesség csoportjai is a hazát jelentő kultuszt tartósan életben tartották. Ez a macedónokra és szerbekre, valamint a környék hegyvidékeinek városlakó és pásztor vlach népességére is vonatkozott. A miskolci, zömmel moszhopoliszi eredetű közösség legfontosabb zarándokhelye az említett ohridi, valamint a moszhopolisz melletti Keresztelő Szent János monostor volt. Ez utóbbi pusztulásáig közvetítette a Naum kultuszt miután mint fontos kulturális centrum folyamatos kapcsolatban állt a diaszpóra közösségeivel.

4 A hétköznapokat meghatározó rokoni és gazdasági kapcsolatok szoros velejárója volt az a kulturális kontaktus, amelynek eredményeként az óhaza olyan tárgyakkal látta el a szórványt, amelyek azok „lelki környezetét" otthonossá tették. Ezek mindenek előtt a templomoknak szánt ikonok, liturgikus ötvösművek voltak. Ennek fejében az egyre gazdagodó távoli telepek biztos anyagi hátteret nyújtottak a „rája lét" minden hátrányával és diszkriminációjával sújtott otthoniaknak. Nem véletlen, hogy a miskolci templomnak a kápolnából örökölt művészeti emlékei 4 Lambin, S., 2000. II. k. 197-210., Capidan, T., 1944.