A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Lelkészek és tisztségviselők az ortodox egyházközösségben a XVIII. század elejétől a XX. század közepéig (Dobrossy István)

DoBRossY ISTVÁN Lelkészek és tisztségviselők az ortodox egyházközösségben a XVIII. század elejétől a XX. század közepéig 1726-tól 1863-ig, majd 1864-től 1909-ig az egyház anyakönyveiből nyomon tudjuk követni a szertartásokat végző lelkészek neveit, de a halotti anyakönyvek elemzése lehetőséget ad a gazdasági közösség (kompánia), vagy az egyházi közösség tisztségviselőinek, bíróknak vagy konzisztóriumi vezetőknek, majd főgondnokoknak időhatárok közötti tevékenység-bemutatására. 1910-től a XX. század közepéig a helyi sajtó tudósításaiból szerezhetünk érdemi adatokat, míg a XX. század második felének történéseit elsősorban a visszaemlékezésekből ismerhetjük meg. Ez a három korszak háromféle információ-minőséget is jelent, de így is alkalmas arra, hogy pontosan 275 év több mint negyedszáz lelkészéről emlékezzünk meg. A temetési anyakönyvek 1726-1741 között szerzetes papok miskolci tevékenységéről vallanak. Amikor a XVIII. század utolsó harmadában tanúként hallgatják ki a legidősebb kompánia-tagokat, azok csak saját ittlétükről számolnak be, tehát a század 20-as éveitől éltek Miskolcon. Arra emlékeztek, hogy amikor letelepedtek Miskolcon, hasonló nemzetiségű és vallású kereskedők már éltek a városban. Hitéletüket a tapolcai apátság miskolci kúriájában bérelt helyiségben gyakorolták a főutcái új kápolna felépüléséig, amelyet egy szerződés 1745-ben már Szent Naum kápolnának nevez. Az anyakönyvi adatok szerint Theodoziosz nevü szerzetes volt az első lelkésze a közösségnek, majd Varnavasz és 1736-1741 között Konstantinosz. Amikor a mai Széchenyi u. 12. szám alatti ún. Vay-kúriában az új kápolna meglétéről értesülünk, Kiprianosz személyében már parókusa van a közösségnek. Az 1750-es évek első felében Annaniasz parókus végzi a szertartásokat, majd a hűségeskü letétele körüli években (1774 körül) Mihalisz kalugyer teljesíti a lelki szolgálatot. 1771-1778 között már több iratból ismert Bendelle Evretosz neve és mellette Mihalovics Meletioszé is. Halálának idejét nem jegyezték be az anyakönyvbe, a feleségéét viszont igen. Özvegye 1814-ben halt meg, s nem a templomkertben temették el. (Valószínű évtizedekkel élhette túl férjét.) A miskolci