A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Az ortodox templom ikonjai és liturgikus tárgyai (Kárpáti László)

vakolatkeretes ablak kapott helyet. Ugyanitt a koronázó párkány magasságában timpanon zárja le a kompozíciót. A toronytest két oldalához íves oromfalak kapcsolódnak, melyeknek végein ugyancsak Adami által készített hatalmas copf díszvázák állnak. Az ajtószárnyak vasalásai és a füzérdíszes ablakrácsok a nagymúltú miskolci vasművesség kiemelkedően szép emlékei. A templom tömegalakítása - magasba törő arányaival kárpótolta az építtetőket a felekezeti intolerancia szülte hátrányokért azaz, hogy nem építkezhettek utcafrontra. Mindez mára inkább előnnyé vált, mert a hatalmas fákkal díszlő tágas kert különös hangulata a város egyik legmeghittebb zugává teszi a templom környezetét. A belső tér a hagyományoknak megfelelően három fő egységre tagozódik. Az első a karzattal fedett pronáosz egykor a nők tartózkodási helye. Maga az egyébként funkció nélküli karzat, vaskos, oszloppárokon nyugszik, kihasasodó copf füzérdíszes mellvéddel. Ebben a térben áll a vörösmárvány keresztelőmedence. Oszlopszerű lábazattal és gerezdes medencével peremén vésett görög felirattal. A hajó központi tere a naosz a férfiak hagyományos tartózkodási helye ez egy lépcsőfokkal mélyebb a nők templománál. A szentélyapszis az ún. oltár szintje két lépcsőfokkal magasabb a naosznál. Az ikonosztázion előtti térség a szolea, amely már a liturgikus cselekményeknek is színhelye. Az oltárban áll maga a négy csonka gúla alakú lábon álló oltárasztal a trapéza, valamint az előkészületi oltár a proszkomidia - jelen esetben - fülkés kiképzésű építménye. A szentély déli oldalán áll a szertartási öltözetek őrzésére szolgáló szekrényépítmény, a diakonikon. A templom belső terét három csehsüveg-boltozat fedi. Az egyes boltszakaszokat korintoszi fejezetes pilasztereken nyugvó hevederpárok választják el. A valamivel keskenyebb szentély, lépcsőzetesen tagolt félköríves záródású diadalívvel kapcsolódik a hajóhoz. A lépcsőzetesen tagolt diadalív fogadja magába a templom legnagyobb értékét Jankovics Miklós monumentális kompozícióját, a mintegy 17 méter magas ikonosztáziont és a többi hasonlóan kvalitásos berendezési tárgyat. A mester a szerémségi Kamenica (ma Sremska Kamenica) városából költözött Észak-Magyarországra. Sorsáról keveset tudunk. 1789-ben telepedett meg Egerben, ahol ezzel egyidőben műhelyt is nyitott. A városhoz intézett kérvényében megemlíti, hogy az ország déli megyéiben számos templom számára készített már ikonosztázionokat és egyéb faszobrász munkákat. Miután polgárjogot szerzett Egerben sorozatosan kapta a megrendeléseket Az 1797-ben készített egri szentsír-építményen elhelyezett felirata további részleteket árul el a Jankovics család eredetéről. Eszerint Naxos szigetéről S 2