A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)
A miskolci templom építéstörténete. A templom, mint a hitélet központja (Dobrossy István)
oltár közepén áll az oltárasztal, amelyen az újszövetségi áldozat bemutatása történik. A téglalap alakú, márványból készült asztal négy, hasonlóan márványból készült sarokoszlopon nyugszik. Ez jelképezi az Utolsó Vacsora asztalát. Az oltárasztalt Krisztus halotti leplére emlékeztető terítő borítja. Az oltárasztalon van az „antimenzion", amely selyemre vagy vászonra, többnyire rézmetszetes eljárással készített ereklye-kendő, rajta Krisztus sírbatételének ábrázolásával. Az antimenzion mindig összehajtott állapotban van a liturgián kívül, s egy másik terítő borítja, ezt nevezik „iliton"-nak. Az oltárasztalon található még az Evangélium, az áldó kereszt, gyertyatartók gyertyákkal és a szentségtartó. Az oltár keleti hajlatában, az apszisban van kialakítva a püspök ülőhelye, az ún. felsőhely. Az oltár egyben őrzőhelye mindazoknak az edényeknek, ruhaféleségeknek, vagy bármilyen más tárgyaknak, amelyeket az istentisztelet végzése során használnak. így - mint majd a 19. század közepén készített összeírásból is kiderül - a kehely, a talpas fémtányér (diszkosz, vagy paténa a neve), a két egymáshoz kereszt alakban erősített fémszalag (csillag), három edénytakaró, liturgikus tárgyak (lándzsára emlékeztető kétélű kés, az áldozás utáni kenyérmaradványok kitörlését szolgáló szivacs, a hívek áldozásakor használt, kereszttel ellátott végű kanálka), a három láncon függő tömjénező, valamint a papi vagy püspöki ruhadarabok. (így a földig érő, ujjakkal ellátott ingszerű öltözék, a sztichárion; a hosszú, keskeny, földig érő szalag, amelyet a bal vállon átvetve viselnek, a neve orárion; e fölött derékon hordott ruhadarab, az öv; az ezen ruhadarabokra öltött bő, ujjatlan palást, a felonion, amelynek hátán a kereszt jele látható, a papi és püspöki viseletnek egyaránt szerves része a mellkereszt is, végezetül a főpapi fejfedő, a korona, amelynek mitra a neve.) A viseletdarabokon kívül, de ahhoz tartozóan kell említeni a két kígyófejben végződő, díszes, vállmagasságig érő, fémből készült pásztorbotot. Az oltár egyben tartóhelye az istentiszteleti és szertartási könyveknek, amelyek számban és terjedelemben is nagy változatosságot, gazdagságot mutatnak. 60 Berki F., 1975. 270-280. pp.
