A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Ortodox temetők Miskolcon. A templom körüli temetőkert (Dobrossy István)

a síremlék helyét és leírta, lefordította a rávésett görög nyelvű szöveget. Eszerint a sír a templom északi homlokzatával párhuzamos sorban, pontosan a 3. sor 2. sírja volt. (A templom és az ispotály között eszerint egykor szabályos elrendezésű temetőt alakítottak ki, de ennek alaprajzát, kataszterét már a protoierej sem tudta rekonstruálni, összeállítani.) A felirat: „Itt nyugszik Niska Mihály, ki Moszhopoliszból származott, élt 70 évet és Istenben boldogult 1795. január 16-án." (Annak a feltüntetése még 70 éves korban is, hogy ő Niska Miklós azaz Nikolaosz fia volt, apja ismeretére, a névadási gyakorlatra, s egyben arra is utal, hogy ekkor már több Niska-család is élt Miskolcon.) 1795-öt megelőzően két különleges sírtábla ismert az 1940-1950es évek leírásaiban. Az egyik 1784-ből való, s a templom északi oldalfalába helyezték el. Felirata görög, magyar fordítása szerint: „Itt nyugszik Kosmiski Kaluda György, élt 90 évet, elmetettetett 1784. márc. 27." Az anyakönyv Evretisz Bendella pap beírása szerint őt nevezi Kalulaxnak (s ebből lett Kaluda), akit elsőként temettek el az ortodox közösség számára „kijelölt új temetkezési helyen"." A templom építéséhez ekkor még hozzá sem kezdtek, tehát csakis arról lehet szó, hogy a közös temetőben megmaradt síremlékét - valamikor - áthozták a temetőből és a templom külső falába építették be. Hasonló történhetett az 1785-ben elhunyt Pilta Demeterrel is, akit szintén Bendella pap temetett el az új közös temetőben. Márványtáblájának jelenlegi helye a templom főbejáratának jobb oldalán van. Görög feliratának magyar fordítása: „Itt nyugszik hűlt teteme Pilta Demeternek, élt 75 évet és Istenben elhunyt 1785. szeptember 28-án Miskolcon." Prosser Piroska a Pilta sírt említi Miskolc legkorábbi görög sírfeliratának. Ezzel kapcsolatos észrevételünk kettős. Az egyiket Popovics Konstantin - az anyakönyvi bejegyzés ismeretében - már megfogalmazta, s felhívta a figyelmet Prosser nem helytálló szövegolvasatára. (Az általa 3-nak olvasott szám az eredeti faragás szerint 5-ös volt.) A másik észrevételünk az, hogy Piltának nem itt volt az eredeti nyughelye, emléktáblája a közös temetőből került ide (esetleges maradványaival együtt) ma már pontosan meg nem mondható időben. Az anyakönyvből úgy tűnik, nem pénz, hanem néhány család privilégiuma (a templomalapító generáció tagjainak és leszármazottjainak joga) volt a templomkertben történő temetkezés. 1795-1805 között 177 temetésre került sor, s ebből 33 személy (gyermek, felnőtt férfi és nő, de ennél jóval kevesebb család tagja) került végső pihenésre a templom környezetébe. így a Lika, a Gerga, a Koszmicki, a Lem, 22 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. Nr. 2. 388. p.