A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Ortodox temetők Miskolcon. A templom körüli temetőkert (Dobrossy István)

(tekintete?) most holtan fekszik itt..."

11 A két év alatt 14 embert temettek a kálvinista, mai nevén „Deszka-temetőbe", közülük két felnőtt férfit (családnevük szerint: Konstantinosz Simsét és Mihail Kiosszát), egy feleséget (Dimitriosz Csákosz nejét), a többi gyermek, illetve csecsemő volt. A családnevek még itt is őrzik eredeti formájukat: Pusztenikasz, Sztrigya, Nasztridimisz, Cupata, Csakosz, Saguna, Rása, Koszmiszki.

12 Ezt követően, 1784-ben jelenik meg először a „nekünk kijelölt új temetkezési hely", megjelölés, mint a harmadik temető helyszíne. A közösség tetemvári második és harmadik temetkezési helyével kapcsolatban - Gyulai Éva kutatási eredményei alapján - a következők fogalmazhatók meg. 1657-ben említi Miskolc városkönyve a temető meglétét ebben a térségben, s ez volt az Avasi temetőn kívüli második temetője a városnak.

13 „Hogy a református vallású XVII. századi Miskolcon kiket temettek az új temetőbe - írja Gyulai Éva - forrás híján nem mondhatjuk meg, de az Újvárosban, a Hunyad és Pecesor nevü zsellérsorokhoz való közelsége miatt talán nem csupán református vallásúakat, hiszen a miskolci zsellérek egy része már a kora újkorban idegen etnikumhoz és valláshoz tartozott. A városban már a XVII. század közepén volt Tóth nevü zsellér utca. [...] Miskolc városszéli utcáin a XVIII. században is nagyobb arányban éltek ruszin („orosz") zsellérek, mint máshol a városban. 1772-ben Miklósi Ferenc miskolci római katolikus plébános azt írja a 104 Miskolcon élő görög szertartású katolikusról, amikor a munkácsi püspökségnek szándékában volt a (miskolci) mindszenti plébániát megszerezni, hogy azok »jórészt a Tót és Tetemvár utcakon«, Miskolc szélén laknak, messze a Mindszenti templomtól, amely a város másik végén fekszik."

14 Az idézetből nem is a helyszín, hanem a temető megnevezése a fontos. 1717-ben, 1740-ben, 1787-ben ugyanarra a területre vonatkozik az „Ujj Temető" elnevezés. S ugyanebbe az „Ujj nekünk kijelölt temetőbe" hantolja el halottait az ortodox közösség. Ez a temető pedig nem lehetett más, mint az ún. közös temető, ahová nagy számban temettek kolerában elhunyt orosz katonákat is 1849 nyarán. Adataink szerint 1784-től a XIX. század közepéig használták ezt a helyet temetkezésre. Pontosabb dátum azért nem adható, mert 1821 szeptember közepétől új archimandrita jött a közösséghez Ignatiosz Kallona személyében, 11 Bihari J. 1959. 250. p. 12 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. Nr. 2. 386-387. pp. 13 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 150/a. 1. köt. 386. p. 14 Gyulai É. 1999. 177-178. pp.