A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

A miskolci templom építéstörténete. A templom, mint a hitélet központja (Dobrossy István)

DoBROSSY ISTVÁN A miskolci templom építéstörténete. A templom, mint a hitélet központja A Helytartótanács 1783. április 17-én Pozsonyban keltezett, s Borsod vármegyének küldött levelében vizsgálatot rendelt el a miskolci görög kereskedők templom-telek vásárlásának ügyében. A vizsgálat oka az volt, hogy a görögök Mocsári Pál özvegyétől megvásároltak egy olyan telket, amelyre a Grassalkovich-szerződés értelmében a diósgyőri koronauradalomnak „elővásárlási'" joga volt. Ráadásul a telket nagyobb összegért vették meg, mint ami annak valós értékeként az uradalom összeírásában szerepelt.

1 A vizsgálat során a görögöknek számos, a megtelepedésükkel, hitéletükkel, a hűségeskü letételével, s nem utolsó sorban fizetőképességükkel kapcsolatos dokumentumot, igazolást kellett benyújtaniuk. Egy tanúkihallgatási jegyzőkönyvben arra a kérdésre, hogy „mikor és ki által kezdetett el Miskolcon a görögök vallásgyakorlása?", a két legidősebb, s legrégebbtől Miskolcon lakó kereskedőt, Sambik Tamást és Rósa Györgyöt, illetve válaszukat hallgatta meg. (Előbbi 1728-tól, utóbbi 1724-től mondta magát állandó miskolci lakosnak.) Azt vallották, hogy a megtelepedés pontos idejét nem lehet tudni, mivel az meghaladja az emberek emlékezetét, ráadásul az 1746. évi tűzvészben a görög közösség minden irata megsemmisült. Van azonban egy 1754-ből származó levél, amelyet Nenadovics Pál (Pavle Nenadovics) karlócai érsek adott ki, s ez azt bizonyítja, hogy ekkorra már (tehát 1754-ben) volt Miskolcon kápolna és annak adminisztrátora, következésképpen kellett lenni vallásgyakorlásnak is. Arra, hogy ez a jelzett időponttól folyamatos volt, számos körlevélre hivatkoztak, amelyeket az 1780-as évek elejéig a metropoliták írtak alá, legutoljára pedig Vidák Janovics Vince karlócai metropolita datált. Az 1754 előtti időkről azt mondták, hogy Miskolcra kerülésüktől hitüket mindketten gyakorolták, s kápolnájuk először a tapolcai apátság kúriájában állott. Itt már volt egy pap is, aki a kápolnát igazgatta, azóta, tehát 1724-1728-tól szabad vallásgyakorlásuk volt a kompánia tagjainak. „A bizottság tagjai felütötték a vármegyei jegy1 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/f. XXV. I. 44. 1 1 /