A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Az ortodox egyház a XX. század második felében (Boleszka László Pál)

Popovics Szilárd Konstantin 1971 márciusában hirtelen meghalt. Halálával a miskolci egyházközség életében egy több évtizedes kor­szak zárult le. 1931-től 1971. március 3-án bekövetkezett haláláig az egyházközség történelmének legválságosabb és legnehezebb idősza­kában volt az egyházközség parochusa. Mindig becsülettel, áldozatot hozó élettel, az egyház érdekét tartva szeme előtt helytállt, akkor is, amikor több lelkésztársa a megélhetési nehézségek és nélkülözések miatt hátat fordított az egyháznak és világi pályán helyezkedett el. Egyes statisztikák szerint a második világháború utáni Magyarorszá­gon az ortodox templomok és kegytárgyaik negyven százaléka pusz­tult el, ment tönkre, vagy eladták és széthordták. Koszti bácsinak is köszönhető, hogy a Miskolci Szent Háromság magyar ortodox temp­lom is eredeti szépségében látható, hogy az egyházközség műkincs értékű kegytárgyai megmaradtak, hogy az egyházközség ma is bár ki­csiny, de hívő, élő közösség. Amilyen kis törékeny ember volt, olyan nagy lélekkel teljesítette hivatását, szolgálta a jelen és a jövő egyházát. Áldott és örök legyen emléke. 1971-ben Pikó Gábor Mózes szerzetespap lett az egyházközség parochusa. Az ő szolgálati idejében már egészen konkrét elképzelések alakultak ki egy leendő állandó jellegű ortodox múzeum létesítésére. Dr. Kárpáti László muzeológus művészettörténész közreműködésével elkezdődtek a kegytárgyak rendszerezésének, összegyűjtésének és tu­dományos feldolgozásának munkálatai. A leendő múzeum működésé­vel és működtetésévle kapcsolatban azonban az állami szervek és az egyház részéről nem tudtak közös megállapodásra jutni. Évtizedek vágya teljesült, amikor 1976-ban állami költségen el­kezdhették a temp lom külső teljes felújítását, tatarozását. A felújítási munkálatok 1978-ban fejeződtek be. 1982 őszétől Boleszka László Pál az egyházközség parochusa. Az egyházközség életében jelentős események: 1986-ban állami költsé­gen elkészült a magyar ortodox egyházközségek műkincseit bemutató Magyar Orthodox Egyházi Múzeum. Az 1980-as évek második felé­ben a Műemlékvédelmi Felügyelőség irányításával teljes tetőfelújítás, a bejárati ajtók és lépcsők felújítása, valamint a lábazat egy részének cseréje történt. 1992-ben törvényadta lehetőség nyílt az egyházi in­gatlanok rendezésére. 1994-ben az egyházközség visszakapta a pa­rókiális ingatlanokat, és ezzel együtt az állami működtetésű múzeum is átkerült az egyház kezelésébe. Az egyházközség fenntartására szol­gáló államosított ingatlanokat nem kapta vissza az egyház és ezekért semmiféle kárpótlásban nem részesült. 1996-ban elkezdődött - szintén állami költségen - az ikonosztázion restaurációja, amely jelenleg is tart. 1 1 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom