Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

28. ábra. Fejlett-Szeletai kőeszközök a Szeleta-barlangból Azt a problémát, hogy szabad ég alatti lelőhelyen milyen is lehetett az arculata a Szeleta-kultúrának, jól megvilágítja a Miskolc belvárosában - a Mindszent tér mellett Megay Géza által 1959-ben feltárt egyik lelőhely. Nagy számú kovalelet származik innen, a felszín alatt csekély mélységben fekvő kultúrrétegből. A kovakő kollekcióban szépen kidolgozott szeletai levélhegy, aurignacien rctusú penge és a Gravetti-kultúrából jól ismert ún. vésőeszközök kerültek elő (29. ábra). Ezek mellett sok - nemegyszer meglepően nagy méretű -, szintén gravetti karakterű prizmatikus, sokszög keresztmetszetű magköveket is talált az ásató. A leletanyag minden bizonnyal egy szeletai eszközkészítő műhelytelepüléshez tartozott. A nagy méretű magköveket, amiknek hidrokvarcit nyersanyaga az Avas-tetőn 1928- 1935-ben feltárt kovabányáéval egyezik meg, aligha készíthették felszínen gyűjtött kőzetdarabokból, hanem bányászattal kinyert repcdezetlen nyersanyagtömbökből dolgoztak ki. A magkövekről pengét választottak le. Ezek közül csak a kevésbé sikerültek maradtak hátra. A legjobbakat továbbszállították a felhasználás helyére. A Megay Géza által feltárt lelőhely két tanúsággal is szolgál. Az egyik az, hogy a szeletaiak egyik valódi centruma Miskolc város belterületén valószínűsíthető. A névadó barlang, a Szeleta - társaival együtt - inkább csak alkalmi vadásztanya lehetett. Az eszközkészítés nem is a barlangokban folyt igazán. Például magában a Szeletában a magkövek teljesen hiányoznak a fejlett-szeletai szintből. Ez pedig arra utal, hogy a pengeeszközök távolról hozott félkésztermékekből készültek.