Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Pengeeszköz készítése A pengeeszközök a felsö-paleolitikum kultúráinak meghatározó eszközfajtái. A szilánkeszközhöz hasonlóan itt is a kiinduló nyersanyagdarabból nem közvetlenül alakítják ki az eszközt, hanem előbb nyers pengéket (féltermékeket) állítanak elő, majd pedig azokból készítik el az eszközöket. A penge abban különbözik a szilánktól, hogy nyújtott formájú, a legnagyobb hosszúsága legalább kétszerese a legnagyobb szélességének. A fclső-paleolitikum pengéi ezen felül általában szabályosabbak, két oldalsó élük megközelítően párhuzamosan fut. A pengeeszközkészítés műveletsora látszólag nem sokban tér el a szilánkeszközétől: 1. a nyersanyag beszerzése - a megfelelő minőségű kőzet természetes előfordulási helyén kiválasztják az alkalmas méretű darabot; 2. a magkő kialakítása - a nyersanyagdarabról kő- és fa-, csont- vagy agancsütővel szilánkok sorát választják le egyik vagy másik vagy mindkét oldalon egészen addig, amíg a féltermékek előállítására alkalmas formájú nem lesz, ami többnyire azt jelenti, hogy két domború oldala egy kiemelkedő gerincben találkozik; 3. a fél termékek előállítása - a magkőről általában fa-, csont- vagy agancsütővel sorra választják le a nyers pengéket, az elsőt a kiemelkedő gerincen; 4. az eszköz kialakítása - a féltermék peremén (de főleg a végcin) kisebb, olykor egészen apró szilánkokat leválasztva vagy speciális technikai fogásokat alkalmazva hozzák létre a kész eszközt (retusálás); 5. az eszköz felhasználása - az így nyert eszköz célirányosan készült, ezért csak bizonyos feladatokra alkalmas (lándzsahegy, nyílhegy, vakaró, véső, fúró, stb.). A műveletsor hasonlósága ellenére lényeges különbség a szilánkeszköz-készítéssel szemben, hogy a féltermékek szabályossága miatt - ideális esetben - a magkövet nem kell újrafor-mázni. A leválasztott penge ncgatívjának két oldala két bordát alkot, amely mentén választ-ják le a következő pengét, s ez végig fenntartja a magkő alakját. így a féltermékek előállítá-sának fázisában a feldolgozott nyersanyagból már alig keletkezik hulladék, vagyis kiakná-zása közel maximális mértékű. A pengék szabályossága miatt egyrészt a kész eszköz több-szőr megújítható (újraélezhető), másrészt ugyanazon a félterméken egyidejűleg több eszköz is kialakítható (a két végén illetve az oldaléleken). (Mester Zs.)