Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Suba-lyuk A barlang a Bükk déli peremén, Cserépfalu határában, a Hór-patak völgyében nyílik (6. fénykép). Feltárása 1932-ben zajlott, kezdetben Dancza János, majd Kadié Ottokár irányításával. Híressé elsősorban az ősemberi csontmaradványok előkerülése által vált, amely Magyarország leggazdagabb neandervölgyi leletegyüttese. A legújabb vizsgálatok szerint egy 25-35 év körüli nő és egy kb. 3 éves gyerek csontjait rejtette a barlang kitöltése. A paleolitkutatás számára ugyanilyen nagyjelentőségű a barlang rétegsora is, amelynek 17 pleisztocén rétege a jégkor utolsó nagy klímaciklusát - a RissAVürm interglaciálist és a Würm glaciálist - fogja át, s ezáltal mintegy 120 ezer év éghajlattörténetéről, növényés állatvilágának változásáról tanúskodik. A több mint 6000 pattintott kőből álló régészeti lelctanyaga is a régió leggazdagabb lelőhelyei közé sorolja. Bár csaknem minden rétegben találtak kőeszközöket, ezek legnagyobb számban a sárgásvörös agyagban (3-as számú) és a világosbarna mészkőtörmclékcs barlangi agyagban (1 l-es számú) feküdtek. E kettő tekinthető a barlang két főkultúrrétegének. Mindkettő köipara a középső-paleolitikumba, a Moustérien kultúrák körébe tartozik. Sokáig származási kapcsolat meglétét feltételezték köztük, valamint hogy fejlődésük a bükki Szeleta-kultúra kialakulásához vezet. Ez utóbbit Vértes László mutatta ki, matemati-kai statisztikai számításokkal alátámasztva. Az 1980-as évek óta végzett újabb elemzések nyomán kiderült, hogy a két kőipar a Moustérien két különböző kultúrafácicsét képviseli (Tipikus Moustérien illetve Quina típusú Moustérien), s egyikük sem mutat olyan fejlődési irányt, amely a Szeletien felé vezetne. A két fácies nem csak kőeszközei típusaiban tér el egymástól. Másképpen szerezték bc és dolgozták fel nyersanyagaikat, másfajta vadak voltak a főbb zsákmányállataik (kőszáli kecske illetve barlangi medve). A lelőhely kiemelkedő jelentősége miatt a korabeli barlangkutatók az olasz miniszterelnökről Mussolini-barlangnak keresztelték cl. Ezen a néven szerepelt a szakirodalomban. A második világháború után kapta vissza eredeti népi elnevezését a tudományos publikációkban is. (Mester Zs.) Az 1-3. rétegek még az utolsó eljegesedést megelőző meleg időszakban - 130-117 ezer évvel ezelőtt - rakódtak le, amikor a hegység erdeit jegenyefenyő, mogyoró, tölgy,