Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
27. ábra. Korai-Szeletai típusú kőeszközök a répáshutai Balla-barlangból Kadic Ottokár és korábbi kutatóink a barlang 3. rétegéből tárták fel a Korai-Szeletai emlékeket. Azóta e leletek újra és újra reflektorfénybe kerültek. Vértes Lászlónak köszönhetően — de rétegtani helyzetét tekintve alapos korrekció után — két fontos kormeghatározási adatot is ismerünk innen. A réteg aljára kapott kor:> 41 700 év sajnos nem sokat mond. Érdekesebb viszont a réteg tetejére vonatkozó 32 580 ± 420 éves dátum. Ez ugyanis egészen új megvilágítást ad mind a 3. - a Korai-Szeletait -, mind pedig a Fejlett-Szeletait tartalmazó legfelső 6. rétegnek. Az utóbbiról ugyanis kiderült, hogy jóval fiatalabb, mint ahogyan azt Vértes nyomán hosszú ideig hitte a kutatás. 20-25 ezer éves korával egyidős a közép- és kelet-európai felső-paleolit Gravettikultúrával és alig valamivel lehet idősebb a francia Solutréennél. A hozzávetőleg 30-32 ezer éve záródó 3. rétegből, annak mélyebb szintjeiből - meglepő módon - jellegzetes szeletai, két oldalon megmunkált kőszerszámok mellől - a revíziós munkálatok során - a gravetti kultúra igen régi elemei kerültek elő: például az úgynevezett tompított hátú pengék. Úgy tűnik, mindinkább igazolódik a gyanú, hogy a Szeletai-kultúra származása szoros kapcsolatban állt a Gravettivel. A Bábonyienből kialakult Szeletai ipar a középsőpaleolitikum és a felső-paleolitikum között közvetlen átfejlődést bizonyítja Közép-Európa területén. Egyik nagyon jellegzetes előfordulása ennek az iparnak, vagy a Bábonyi-Szeletai komplexnek a répáshutai Balla-barlangból ismert, a Szeletán kívül. A szeletaiak kőhegyü lándzsáikkal legfőképpen barlangi medvére vadásztak. Első azonosítható nyíltszíni településüket Sajószentpéteren, a Nagy-Korcsolyás-tetőn Görög János és Tóth Péter találta meg - egymástól függetlenül - 1968-ban, illetve 1974-ben. Ásatását Simán Katalin végezte. 109 W) Simán K. 1988., 55-67. p. 82