Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
írtak le, mint az Episoriculiis tornensis cickányfajt, vagy az ősi pocokfajt, a Mimomys silasensis-t 5.5 0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0 1.2 1.4 1.6 1.8 2.0 2.2 2.4 2.6 2.8 3 0 3 2 MILLIÓ Í : .V A', áhrci. Az elmúlt 3 millió év hőmérsékletváltozásai az oxigén-izotópos mérések alapján Jól látható, hogy az első eljegesedést mutató ,, hidegcsúcs " 2,6-2,4 millió év közé esik. A hideg pleisztocén pedig 0,8-0,7 millió évtől vette kezdetét. 3,5 és 3 millió évekkel ezelőtt. A Földközi-tenger európai területein, elsősorban Spanyolországban és Görögországban, de a Kárpát-medence déli területein is kimutatott meleg, csapadékos időszak volt. A vörösagyag képződés erdei környezetben zajlott, az emlősfauna faji diverzitása rendkívül megnőtt, és a kisemlősfaunában az egerek (Muridae) dominanciáját felváltották a pocokfélék (Arvicolidaef. 3 és 1,9-1,8 millió évekkel ezelőtt. Az előző (ún. csarnótai típusú) meleg-nedves, deles délkelet ázsiai faunaelemekkel tarkított környezetet felváltja a füvespusztai ökotípus. A Kárpát-medence gerinces biokronológiájában ezt a szakaszt villányiumnak nevezik 3 ".Az Esztramoson feltárt mintegy 2,4-2,6 millió éves 7. számú, és a kb. 2 millió éves 3.számú lelőhely rendkívül gazdag csontmaradványaiból tudjuk, hogy ezen a területen először jelentek meg a napjainkban kizárólag boreális elterjedésü lemmingek, az észak-amerikai bevándorlók közül kimutatható egy nagytestű farkas (Canis arnensis) és a valódi lovak első képviselői (Equus robustus). Feltételezhető, hogy az ebben az időszakban bekövetkezett globális lehűlés és környezetváltozás jelentősen elősegítette a poeokfajok robbanásszerűen felgyorsult és szerteágazó fejlődését 33 (8. ábra). 1,8 millió és 700 ezer évekkel ezelőtt. A pleisztocén jégkorszak korai szakaszában a Kárpát-medencében jelentős lehűlést még nem lehetett tapasztalni. A korábbi száraz, füvespusztai viszonyok helyett változékonyabb és csapadékosabb időszakokban élénk színű vörösagyagok képződtek, amelyek Észak-Magyarországon a karsztos hasadékokba áthalmozódva maradtak meg. Élővilágára a pocokfélék robbanászerű fejlődése, alakgazdagságának megjelenése jellemző (9. ábra). A rétegtanban alsó-bihariumnak nevezett időszak végén a Kárpát-medencében jelentős hegységszerkezeti változások zajlottak le. A középhegységek korábban üledékkel borított dombsági tájai akkori környezetükhöz képest 200-300 méterrel kiemelkedtek, az Alföldön pedig olyan intenzívebb süllyedés vette kezdetét, amely 400-800 méter vastag üledék-felhalmozódáshoz vezetett. A Sajó-völgyében (Serényfalva, Hubocska-domb) kialakult a folyó IV. terasza, amelynek üledékéből a 30 Jánossx, D. - Kordos, L. 1976., 39-92. p. 31 Kretzoi, M. 1962., 297-395. p.; Kretzoi, M. - Pécsi, M. 1982., 300-326. p.; Kordos, L. 1991. 32 Kretzoi, M. 1969. ^Jánossy, D. 1979.
