Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

ELSŐ RÉSZ LEGŐSIBB MÚLTUNK KUTATÁSA ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Az 1976-tól tartó tudománytörténeti időszakban a szabad ég alatti lelőhelyek vizsgálata maradt előtérben. A felső- és középső-paleolit korúak mellett azonban - új színt hozva - már alsó-őskőkori településeken is történt feltárás. 1991-ben a magyar régibb kőkor kutatás miskolci születésének 100. évfordulóját több hazai intézmény együttműködésével - nemzetközi konferencia megrendezésével ünnepelte meg a Herman Ottó Múzeum. A rendezvény tanulmánykötete a Francia Kulturális Minisztérium támogatásával Les Eyzies-ben látott napvilágot 1995-ben. A megye paleolitikumáról megjelentetett tanulmányok mellett 1994-ben Ringer Árpád védte meg kandidátusi értekezését Északkelet-Magyarország felső-pleisztocén középső- és fclső-őskőkori rétegtanáról, időrendjéről s őskörnyezeti viszonyairól, 1996-ban pedig Mester Zsolt a bükki moustérien iparairól. 1999-ben Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Közgyűlése együttműködésével megalapította A Szeleta Kultúráért Közalapítványt, amely az őskőkorkutatás támogatását és a régészeti turizmus fejlesztését, a Szeletabarlanghoz kapcsolódó kiállítóhely létrehozását tűzte ki célul. 2000-ben a Közalapítvány támogatásával a Miskolci Egyetem a régibb kőkor őstörténetének szentelt új nemzetközi tudományos folyóiratot indított Praehistoria címmel. E tudománytörténeti szakaszban elő-relépés történt a komplex archeo-, bio- és litosztratigráfia és kronológia kutatása terén is. A földtani-őslénytani tudományterületen Kordos László, Vörös István, Krolopp Endre mellett Hír János, Fűköh Levente és Sümegi Pál is gazdagította őslénytani, negyedidőszak-földtani eredményeivel Borsod-Abaúj-Zemplén megye régibb kőkorának őstörténet-tudományát. A megye őskőkori lelőhelyeinek kor- és területi eloszlása A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén - amelyhez az 1950-es évek elejéig Szilvásvárad környéke is tartozott - harminckét lelőhelyet emeltünk ki és tüntettünk fel a 3.ábra térképén. Ezen a barlangi és szabad ég alatti lelőhely típusok nagyjából megegyező arányban szerepelnek. Ez a kép azonban csak az 1960-as évek intenzívvé vált terepmunkái nyomán alakult ki. Ekkortól derült ki, hogy a Bükk hegylábfelszínén, illetve a megye dombvidékein nagyszámú nyíltszíni paleolit település található, amelyek a barlangiakkal szemben más típusú és gyakran korban is idősebb leletanyaggal rendelkeznek. A bemutatott 15 szabad ég alatti lelőhelyből hármon csak alsó-paleolit, további hármon alsó-, középső- és felső-paleolit, ismét hármon középső- és felső-paleolit, további egyen csak középső-paleolit, végül a maradék ötön csak fiatal őskőkori lelctanyag került elő. A barlangokban az alsó-paleolitikum hiányzik. Kizárólag középső-őskőkori lelőhely közülük három. Négy középső- és felső-paleolit leleteket egyaránt tartalmazott. Csak felső-őskőkori emlékeket szolgáltatott nyolc. A lelőhelyek területi eloszlását illetően nagyfokú egyenlőtlenség tűnik szembe. A legnagyobb sűrűség a miskolci Bükk-vidéken jelentkezik. Nyilvánvaló ez a kutatási egyenetlenségre vezethető vissza, ami viszont igen kedvező perspektívát és ösztönzést jelent a jövőbeli munkálatok számára.