Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Istállós-kői-barlang A festői szilvásváradi Szalajka-völgy végén, a Bükk fennsíkját övező kövek közül az Istállós-kö oldalában, 525 m tszf. magasságban nyílik. Mintegy 45 m hosszan mélyed a triász mészkőbe. Előcsarnok-szerü szádája Ny-felé tekint. Bejárati szakasza az év legnagyobb részében száraz, napfényes, és Vértes László 1947-1951 között végzett feltárásának tanúsága szerint kellően lakható. Sokszor használt tanyahelye volt az Aurignacien- kultúra népének. 1912-től Hillebrand Jenő kezdte meg itt az ásatásokat. 1927-ben Saád Andor ismerte fel, hogy a 2,5 m vastagságú kitöltésben a kultúra leletanyaga főként két szinthez kötődik. Ezt a megfigyelést igazolta nagyszabású ásatási sorozatával Vértes László, aki gazdag, a barlangi település számos részletét megvilágító leletanyagot tárt fel, és sok-sok paleoetnológiai megfigyelést tett. Tőle származik az alsó- és felső, vagyis az Aurignaci I-II szint elnevezése. A Bükki-Szeletai- és Aurignaci-kultúra revíziója keretében 2000-ben a Miskolci Egyetem a Magyar Nemzeti Múzeummal közös ásatáson tisztázta, hogy a Vértes által végzett l4

C korhatározás - az alsó réteg 44-39 ezer év, a felső pedig 30 ezer év körül - mai modern rétegtani ismeretek szerint is helytálló. Tehát Európa ma ismert legrégibb Aurignacien-lelőhelyc található a barlangban. (Ringer A.) Az Istállós-kői-barlang rétegsora a hossztengelyre merőlegesen. Függőleges vonalazás=sárgásbarna réteg, ferde vonal=sötétbarna, mészkőtörmelékes réteg, keresztben vonalazás=szürkés színű réteg, vízszintes vonalazás = világosbarna réteg, apró mészkőtörmelékkel, legalsó, ferde vonalazás = helyben mállott mészkő. Az x-jelek a tűzhely-keresztmetszeteket jelzik.