Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

seregnek, fenyegetőznek, átkozódnak. Vesztegetés, izgatás, erőszakolás stb. Hát volt-e valaha választás efféle eszközök nélkül? Csak hadd érezzék ők is, amit mivelünk hatalomra jutásuk után oly barbár módon éreztettek: Vae victis! Kertemben szétnéztem. Most már tisztán látható gyümölcsfáimon a van és a nincs. Bizony sokkal bővebb az utolsó. A gyönyörű, dús virágzás s annak elhullta után a fennmaradt gyümölcs-embriók tömege dús terméssel biztatott. Hiú remény volt. Itt-ott mutatkozik valami. Egypár körte- és almafa még is mutogat némi gyümölcsöt. Lehet, majd később talán több is fog előtűnni a dús lombozat közül. Rózsáim virításában gyönyörködöm, bár most azok sem oly élénkek és vidámak, mint más években. Most kötöztem csinos, festett karókhoz. Ekesebbé teszi kilátásukat. Soha sem vergődünk ki a kellemetlenségekből. A széles rokonságban mindig rásújt egyikre vagy másikra a szenvedés. Most éppen szegény Zsuzsika unokahúgom van a soron. Igazán szegény és szerencsétlen. Egy néptanító felesége. De a férjhezmenetel nem hozott neki egyebet nyomorúságnál. Durva, könnyelmű, iszákos férj. Három derék, már felnőtt leány, de a három közt a legfiata[la]bb, a legderekabb csudálatos szédülési rohamban szenved időnként. És most jött a legrosszabb, ami jöhetett: az egy idő óta gyengélkedő édesanyjukon rákbetegséget állapított meg az orvosi vizsgálat. - Mi lesz a szerencsétlen családból, ha csakugyan jelen van az az irtózatos, gyógyíthatlan betegség? Mit szándékozik velők az isteni gondviselés? Méltó idejegyeznem a közelebb múlt napok történetéből azt is, hogy június 5-én, vasárnap a miskolci ref. gimnázium „Kazinczy Köre" félszázados fennállásának emlékére jubiláris ünnepet tartott az avasi templomban. Ötven évvel ezelőtt, mint tanár, én alakítottam ezt az önképzőkört. A tanár urak kérése folytán én tartottam az ünnepélyen a megnyitó beszédet. Meghatónak látszott, hogy ötven év után most is az alapító és első elnök jelenik meg az ifjúság élén. A „Kazinczy Kör" most is fiatal, s évről évre mindig megifjodik, de biz' az első elnök megaggva siet a hosszú pálya vége felé. Nekem is jólesett, hogy ez alkalommal felidézhettem a múlt idők emlékeit 1910. június 22. A képviselőválasztás utolsó jelenete is lezajlott a vármegyében. Június 15-én volt a pótválasztás Melczer László „munkapárti" és Kubik Gyula „Justh-párti" között. Az előbbi győzött több mint százötven szótöbbséggel. így hát a vármegye és Miskolc város területéről küldött nyolc képviselő közt hét van „munkapárti", egy „Kossuth-párti": a mezőkeresztesi kerületből Bottlik István Az elhagyott jobb útra visszatért a kijózanodott nemzet. Lesújtó ítéletet mondott azok felett, akik öt évvel ezelőtt kábító ígéretekkel, öntudatosan csalva belevitték őt a gyalázatos hínárba. Most már ne csüggedezzen a nemzet bizalma, reménye és türelme. Tartsa szeme előtt a közelmúlt tanúságait. Azok pedig, akiknek kezére jutott a kormányzó hatalom, legjobb tudomások és erejök szerint, Isten segítségével vezéreljenek bennünket biztos, szebb jövő felé Hiszen most a nemzet színe-java került be a törvényhozás teremébe. Hova forduljunk, kiktől várjunk, ha ők sem lennének képesek előre vinni bennünket a haladás útján?