Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

dúljon. Azt mondta, sírni kell ma minden jó zsidónak, mert ez a Siralom napja. Mintha énekelni akarta volna a zsoltárírónak: „Hogy a babiloni vizeknél ültünk, / Ott mi nagy siralomban kesergettünk." - Aztán azt mondta: az Isten a legközelebbi ünnepen határozott az ő sorsuk felett egy esztendőre (új év), most a mai ünnepen ez a határozat megpecsétlődik. Ma ötödik napja vagyok itt. Ritkán vagy talán egyszer sem időztem itt ilyen hosszú ideig. Kedvezett az időjárás is szép, őszi napjaival s a kedves foglalkozás kertemben, ahol a gyümölcsszedésen kívül is mindig találtam apró pepecselni valót. Most már mindent elvégeztem, amit el akartam, s nyugodtan távozhatom délután. Egy hét múlva ismét itt leszek. 1909. október 10. Úgy látszik, vége a gyönyörű, meleg, napfényes őszi napoknak. Az idő pár nap óta szinte komor, csepergős, borongós. A fák még mindig üde, dús, zöld lombozatúak. Szőlőm leszedve csaknem semmi: egy kosár tönkrement fürt, egy kis kosár épen maradt fürtök... Elrakott gyümölcseim folyvást rothadnak, de most már kevésbé. Harmadik napja vagyok itt. Este visszautazom. Gyönyörködöm serdülő egypár unokahúgom társaságában. Érzem mellettök a tőlem messze eltűnt tavasz leheletét. Vendégelem őket ízletes, finom körtéimmel. Úgy látom, itt is, Miskolcon is készülnek a szürethez részint e hét végén, részint a jövő elején. Annak örömeiben is részesülni akarok, ha idő és körülmény engedni fogja. Az elbúcsúzott Múzsa csakugyan odavan. Hiába várom. Ahelyett hetenkint háromszor foglalom el magamat az angol nyelv tanulásával nyelvmestertől. 1909. október 19. Tegnap Miskolcon a fiúk szüretjén vettem részt a Ruzsin-hegyen. A leggyönyörűbb meleg őszi nap. Kis társaság a terített asztal mellet künt a szabadban. A termés is nem éppen elszomorító, sőt a legtöbb helyen tönkrement szőlők közt még vigasztaló is. Rendkívül meglepő példák vannak: L. barátom a múlt évben nyolcvanöt hordó mustot szűrt, most csak négyet; M.-né háziasszonyom egyik nagy szőlőjéből egypár puttonyban vitte át a termést másik nagy szőlőjébe. Pedig a tavasz mindenfelé ismét dús terméssel biztatott. Szerencsés most, akinek felényi van a múlt évihez képest. Tegnap este jöttem ide. Ma és holnap Vadászy Paliék szüretjét élvezem. Nekik ilyenkor a nagy számú atyafiságból és egyéb közeliekből egész gyülekezet vendégsereg szokott járni, néha huszonöt-harminc is. Ezek aztán igazán szüretelik a gazdát. Bármily szűk a szüret, bő a vendégség. Pár héttel ezelőtt Miskolcon felkért egyik lelkészünk, hogy a november végén (reformáció emléke) általa rendezendő felolvasó estélyhez én is járuljak valamivel. Rákényszerítettem magamat. írtam egy versecskét Mit várunk? címmel. Beillik panasznak is, kérésnek is. De jólesik nekem, hogy legalább annyit is írhattam. De bezzeg nem akar életre kelni a Széchenyi halálának ötvenedik évfordulójáról a