Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

gel vegyesen. Itt Szentpéteren egy jóravaló idős gazdaember vasárnap reggel, e hó 13-án háza padlásán aludt az ott felhalmozott szénarakásban. A záporral érkezett villám lesújtott a házba, meggyújtotta, s a szerencsétlen embert, a csaknem szénné égett hullát hozták ki a pernye közül. Most már világosabban látható a kertemben az idei termés. Körte meglehetős mennyiség, alma csak imitt-amott. De ha ez mind éredésre juthatna, nekem elég lenne az egész télre. Szilva éppen semmi. Sajnos, hogy számos gyümölcsfának egyes ágai száradásnak indultak. Tátrai nyári hűsölésem az idén aligha el nem marad. Inkább Bikkszádra igyekszem most, melynek általam rég ismert sós-jódos tartalmú gyógyvizétől gyomrom folyvást háborgató és növekvő bajának valami javulását remélem. Ha a körülmények engedni fogják, úgy szeretném, hogy legfeljebb három heti ott múlatás után két hetet még a Tátrában, szokott helyemen tölthetnék. Onnan én tíz év óta mindig üdülve tértem haza. Ott a Múzsa is mindig csak meglátogatott. De most már, ez évben, mióta elbúcsúztam tőle, felém se néz.. Egyébként is, testileg is, érezve érzem a hanyatlást. A jövő hét valamelyik napján Csernák Béláékat, Emiké húgomat akarom meglátogatni Furtán, Biharmegyében. Nemrég épült, kényelmes, új parókiájukban fogom őket látni. Most már két kis gyermekök társaságában. Bizony gyorsan szaporodik a családjok. De jobb is, ha az Isten korábban adja nekik, amit e részben reájuk szánt. Rendes körülmények közt időt remélhet életkorok a gyermekek fölnevelésére. - Egy kissé tartózkodva indulok az elég messze útnak. A vasúti fölés leszállást és reggeltől délutáni három óráig az ott tartózkodást, kivált ha az idő nekimelegszik, nem teszi könnyűvé és kellemessé az én gyöngeségem. Az angol nyelvben kevéssé, de mégis haladok valamennyire. Minden reggel vele foglalkozom szinte két órát. A szavak és kifejezések mindinkább megragadnak emlékezetemben. Lassankint a kiejtés is gyarapszik. De élőbeszédre alkalmazni még azon szavakat sem vagyok képes, melyek jól tudok s jól értek. A tanító velem folytatott vagy hozzám intézett egyszerű csevegéseit többnyire megértem, de sokszor kell kérdeznem az általa kiejtett egyes szavakat, hogy mint van az betűzve, mint leírva, akkor mindjárt világossá lesz előttem. Bizony kár volt korábban nem kezdenem! Most már a tanulékonyság gyenge, a fogékonyság, figyelem és emlékezőtehetség nagyon megcsökkent. Csekély sikert érni is nehéz dolog. 1909. június 28. A tervezett tátrai látogatás elmaradt. Számot vetettem lábaim erejével s egész közérzésemmel. Jobbnak láttam jobb időre - talán egy szép őszi napra - halasztani a látogatást. Lábaim ereje szinte rohamosan megcsökkent ez év folyamán. Fájdalmas a járás-kelés. Villamos- vagy vasúti kocsira félig birok felszállni segítség nélkül. Lépcsőkön felmenni, ahol kapaszkodó karfa nincsen, szinte képtelen vagyok. Ehhez járul hallásom növekvő elnehezedése is. Emiatt aztán tanácskozó gyűlésekben vagy csak népesebb társaságokban is megjelennem igen gyötrelmes. A múlt napokban a püspökhöz írott levelemben lemondottam egypár olyan megbízásról, melyet az egyházkerület bizalma ruházott rám. Azt mondják, elég nekik,