Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Mely így a földhöz, bár parányi téren, Közelebb hozza a derült eget, Hirdetve, hogy áldott hajlék ez itt, S a jó tett már a földön idvezít. Szinte két hete, hogy elküldöttem Szathmáry Király Annának, de választ reá mindezideig nem kaptam. 1909. május 10. A természet mintha kizökkent volna a kerékvágásból. Elmúlt május első harmada; semmit se látunk a máskor oly lélekemelő, gyönyörű májusi virulatból. Szomorúan, szinte csüggedve néznek reánk a fák és többi növények. A lombok nehezen bújnak elő. A gyümölcsvirágok és szőlőfakadások nagy részét nálam is megfagyasztotta a folyvást tartó, rendkívül hideg időjárás. Mintha a nap is megunta volna már régi melegével boldogítani ezt a felfordult országot. ínséggel fenyeget az esztendő. Még csak ez kell egyéb nyomorúságaink tetejébe! Keveset fog használni a politikusok tanácsa, akiket most a király egymás után rendelt maga elé a zavarból való kibonyolódás ügyében. Bizony komolyan sétálgatok szép, tiszta kertecském egyenes, hosszú vonalán. Kevés ott a vigasztalás. Még a lombok is fejlésre várnak. Meglepő, mert nem vártam, hogy nagy almafáim többnyire mégis némi gyér virágzással örvendeztetnek. De az egész természet szinte hallgatva szomorkodik ebben a borongós, fagyos időben. Tegnapelőtt egyszerre csak nekizúdult, s néhány percig erősen havazott valami jeges darafélével, amely, mihelyt a nap kipillantott, rögtön elolvadt. Mióta itt vagyok, este, reggel fűteni kellett. Most már csak Pünkösd ünnepére látogatok ide az ünnep szombatján, május 29-én. Addig talán megembereli magát az idő, ha ugyan a holnapután következő fagyosszentek és később a haragos Orbán ki nem öntik még szokott mérgöket. Egy óra múlva, reggeli kilenc órakor visszaindulok. 1909. június 1. A Pünkösd-ünnepet tegnap és tegnapelőtt eltöltöttük. Kedvezett a szép, meleg, napfényes idő. Az azt megelőző két napon bőséges nagy eső vigasztalta meg a rég szomjazó természetet. Most minden megújult. A növényzet szinte duzzad az élettől. Gyümölcsfáim nem gyümölccsel, de sűrű zöld lombozattal kedveskednek. Rajok nézni, alattok sétálgatni gyönyörűség nekem. Kárpótlásnak is vehetem. Az ünnep, szokás szerint, most is több táplálékot nyújtott a testnek, mint a léleknek. Ami legalább énnálam most is megbosszulta magát egy nyugtalanul, sőt kínosan töltött éjszakával. Az elmúlt május hónap csaknem egészben a haragosszentek hónapja volt. Hideg, zordon, borús, szinte télies napok, úgyhogy fűtenünk kellett. 15-én éjjel oly irtóztató jégzápor, minőre alig emlékezünk. Reggel kétségbe estek a miskolciak, hogy minden vetemény, szőlő, gyümölcs stb. elpusztult. De ezt a rögtönös elcsüggedést nem igazolta néhány nap múlva a tapasztalás. Volt némi kár a szőlőhe-