Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)
Jegyzetek
Görgey Arthur a száműzetésben (kézirat) Terjedelmes könyvet (kéziratban) írt róla Görgey István. Mindent megfigyelt és összegyűjtött, amit tárgyára tartozónak gondolt. Nagy érdeklődéssel olvasom. Amint eddigi olvasásomból látom, az író nagyon is terjengős. Hosszasan beszél el kevés súllyal bíró s az ügyre alig tartozó dolgokat. Aztán rendkívül tág tért enged a maga egyéni dolgainak rajzolására, mintha egyik fő célja volna saját életírását, legalább egy részben, itt rajzolni meg. Ilyen igen is szembeötlő és a szöveg folyamából kirívó részlet főképpen házassága történetének elbeszélése. Kiönti bús érzelmei árját, még egy gyászoló versben is. De mindez igazán nem tartozik Görgey Arthur száműzetéséhez. Amint eddig látom, legfontosabb, legérdekesebb része a könyvnek G. A. levelezése. Abban tükröződik Görgey egész jelleme, lelki nagysága, szenvedésének megható képe. E levelezés maga elégséges az ő száműzetésének tükrözésére. A könyv stílusa, nyelve tiszta, folyékony, de mondatszövése nem egy helyen túlságosan terjengős. Csak itt-ott látszik a könnyen érthető, rövid mondatokra törekvés. Feljegyzésre méltó Arthur 1869. dec. 3-án Pistához írott levelének utolsó része: „Szeretném, hogy holtom után legyen még valaki, aki elmondja rólam: a nemes lelkűek bizalmát, valamint az alávalók gyűlöletét kiérdemelni volt őszinte törekvése. " Felette hosszadalmasnak s a száműzetésre nem is szorosan tartozónak, bár nagyon érdekesnek és tanúságosnak tartom a történelmi visszapillantást az októberi diploma utáni hazai viszonyokra a XVIII. fejezetben. Nem értem, miért kellett az egész XIX. hosszú fejezetet a Kmety-féle pamflet unalmas cáfolására s Kmety hadjárati viselkedésének kritikus rajzolására fordítani. Nem tartozik ez a száműzetéshez. A szerző, mint mondja, már más munkájában is foglalkozott vele. Teleki László tragikus sorsának a XXII. fejezetet betöltő terjedelmes elbeszélése, a több ehhez hasonló beszövött epizódokkal együtt, azt mutatja, hogy e munka nem csak a száműzetésnek, de az ahhoz közelálló időknek is korrajza akar lenni. A függelék terjedelmes fejezetei Görgeynek hazatérése utáni életét tárgyalják. Igen nagy részt foglal el a politikai pártok és a parlament működésének rajzolása, Kossuth szereplésének hosszas, kritikai elbeszélése. Mindezek vagy igen kevéssé, vagy éppen nem is tartoznak G. A. életéhez és körülményeinek ismertetéséhez. Sehol sincs nyoma, mikor és hogyan részesült G. A. a magyar államtól nyert segélyben és nyugdíjban. A 38. fejezet 12. lapján egy lyukacska szakadt amiatt, hogy a szomszéd levélhez erősen volt odaragasztva az a hely, s úgy kellett felszakítani. Ott egypár kiesett szó pótlandó. Miskolc, 1911. szeptember Lévay József A munka csak kézirat, mely csak Görgey Arthur halála után bocsátható közre. 1911. dec. 25. „A november 19-ei jubiláris ünnep" - Az ünnepségről részletesen lásd: PORKOLÁB 2000. Lévaynak az ünnepélyen elmondott beszédeit a Miskolczi Napló közli (1911, 271. szám, 3-5.). „Amiket erre vonatkozólag lehetett, összeszedtem s félretettem." - Az ünnepség „félretett" dokumentumait a Herman Ottó Múzeum őrzi. „Úgy hallom, mind a „Kisf. Társaság", mind a miskolci kultúregylet külön füzetbe foglalandja az ünnep leírását." - A Borsod- Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület valóban megjelenteti a a Lévay-jubileum emlékkönyvét. Lásd: SZERENYI 1912.