Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Születése századik évfordulójának ünneplésére a Kisfaludy-Társaságban. Jövel ma hozzánk, szálli alá egedből, Rég megdicsőült halhatatlanunk ! Üdítő fény sugárzik szellemedből, Nemes gyönyör veled társalganunk. Zord az idő: viharja zug felettünk, De téged a viharban sem feledtünk : Szdz év után a hű emlékezet Bennünket, ime, bölcsödhöz vezet, Szdz év 'Jött bölcsődalt énekelve, Jámbor szegénység karfa ringatott ; De éjfelenként, rád álmot lehelve, Egy tündér: a múzsa csókolgatott. E/jcgyzeh önmagának s a hazának, Hogy csókjai mafd gyöngysorokra válnak, Arany-lantját csodásan pengeted S elbájolva figyel rá nemzeted. És útra Stefiét, mint bércek tövében Elrejtve jölbuzgó kristály patak, Melynek hullámi szinte észrevétlen A nyílt szabad rónára omlanak. Notion .iii' és merre hullámit önti, Virágm^.ő, cgésZ tavasz köszönti S tükrében, hogy folyammá változék, Gyönyörködve nézi "lagát az ég. Körünki.i t, második bölcsöt találtál, Az már .nun ringatott, de fölemelt. Verseny:? érkező vendége voltál, Csak ka Jő, de egyszerre ünnepelt. Az ifjú it or teremtő ihletével Mesés s/.crnyon körünkből röppenél fel. À pillard fényes jövőre száll, VezéraiUag feléje Toldi volt. S feltűrt vtána, mint varázsütésre Egy uj 'Hág, egészen a tiéd. Hatalmas képzelet gazdag vetése, Áldásosabb, mint önmagad lüvéd. . Együtt alkottak olt egy szép egészet Báj és erő; természet és művészet, Remekművekkel dus, széles határ, A nemzet kincse, kincsbanyája már. Kincs nálad a nyelv meglepő zenéié, Minővel senki más nem zenge d.a/f,' Eszmék fönsége, érzés tiszta-mélye, Mind, amit Ihlető múzsád sugallt. S időt muló szép alkotásidon át Erezzük a magyar szellem fuvalmát, Mely lelkedből, mely lel'.-'inkből fakadt ^ \ . S örökségül édes mienk maradt. *ti#2j*\ • El-elmerenglél a régi múltba, '^S^S^'V Keresve ott reményt és életei, ' ^^í^'vv...Hol egykor, annyi vész zakldfta, duíUjí&^ffis,- V 5e szét nem dúlta még a nemzeiefSffîéj&^&.+'L fő/éfiresztéd slrfokból a dicsőket S énekeddel márványba vésted őket;^í%(f..i\

1 Zárt ajkukról nagy intés hangzik el : Hogy. a hazáért élni, halni kell. *.-. ß'

t Oh ! mily közel látnád ma itt csodáit A hőstetteknek, hogy dicsfénybe vond! Mily fölmagasztosulva daliánál itt Emelni a hősöknek pantheont! Vagy lantodon borongó hangra kelne 4 honfigond, a hon fellő szerelme: Csaták mezőin rémes küzdelem, Vértengerrel kivívott győzelem. Oe most pihenf;' ~ a hű emlék s a hála Hadd ünnepelje csendben e napot,' Mely ápoló kis fészkedet megáldva, Jó kedvében téged nekünk .ad.olt. Napok múlnak, évek évekre dőlnek: f, fénynapja lesz ez a nap az időkne/í S m/g annyi mást felejtés éje fed,: Sugáriban fől-fölragyog neved. v*"

1 -; ' Mint agg madár a költöző sereg.ysC^\l Rég elmaradtam tőled, tőletek; • : ' Bölcsődre most szdz éves föllegedből Dalommal, ime, bucsufényt vetek. • Leszáll az éj, végkép elhallgat a dal: Emelj föl engem, a mennybe magaddal, t(ogy üdvözülteu üdvözöljelek S ott is csodálialak, szeresselek. 87. kép. Lévay költeménye: Arany bölcsője