Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)
82. kép. A szentpéteri ref. templom Miskolc 1916. július 14. Legközelebb Szentpéteren töltöttem négy napot. Ott sem szeretek már hoszszabb ideig mulatni. Megcsappant a tárgyak iránt való régi, eleven érdeklődés. Mintha azok már eltávolodtak, visszavonultak vagy elkoptak volna előttem. A rokonok is egytől-egyig kisebb-nagyobb bajokkal küzdenek, melyeken én nemigen segíthetek. Némelyiket szinte földig taposta a véletlenül reá szakadt szerencsétlenség. Itt is, Miskolcon mélyen szomorít e napról-napra enyésző, szenvedő kedves rokonomnak, a közelgető halál biztos jelöltjének szemlélése. Hányszor láttam már őt vergődni a halál karjai közt s ki-kiszabadulni onnan rövid időre! Hányszor eltemettem már őt gondolatban! Sőt bús dalba foglaltam mint már elköltözöttet! De valódi elköltözése mégsem lesz énelőttem megszokott búcsúvétel. Egészségem eléggé jól szolgál. Jó ideje, hogy étvágyammal és rendes bajommal is rendben vagyok. Gondolatok röpkédnek a fejemben, de hogy azokat formába öntsem, leírjam, most már nincsen készségem. Nagy, szinte kínos nélkülözésre kényszerít szemeim fokozódó gyöngülése. Nincs szemüveg, amely segíthetne. Olvasni csak tapogatva, gyötrődve bírok. Olvasatlan kell hagynom a legérdekesebb olvasmányokat. De én nyugodtan és halával gondolok arra, hogy ily hoszszú ideig olvashattam. Néhány túlságosan égető, rekkenő meleg nap után számos vidéken romboló viharok törtek ki. Itt is néhány nappal ezelőtt nagy villámlás, dörgés között jeges