Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Lipót, „Az Újság" egyik belmunkatársa, s nekem itt Miskolcon fiatal éveiben kedves, szellemes, művészi hegedűs ismerősöm. Most már neki kell köszönetet mondanom. De szomorú hírt is közöl az én kedves Andor öcsém az ő családi körülményeiről. Két derék fiú, két derék veje a harcmezőn, az utóbbiak egyike sebesülten a kórházban, szeretett anyósa haldoklik. Mennyi aggodalom! Mily féltő, nyugtalanító gyötrődés! Mily drága árat kell néha fizetni a családi boldogságért! Emlékszem, hogy midőn régen az öreg báró Vay Miklós iratait sajtó alá rendeztem, papírosai közt egész sereg följegyzését találtam azoknak a közelebbi vagy távolabbi ismerősöknek, akik az ő emlékezete szerint már elhaltak. Seregét találtam azon mondatoknak, kifejezéseknek, idézeteknek, melyek neki eszébe jutottak, s melyeket alkalmilag talán ő maga is használt. Talán csak puszta időtöl[tés]ből tette a följegyzéseket. Én is igazán csak abból teszem most, midőn az általam ismert, részben közönségesen használt latin kifejezéseket, idézeteket, amint eszembe jutnak, itt öszsze-vissza felsorolom. Quidquid agis, prudenter agas et respice finem. Post multum eras, eras, cito dilabimur eras. Fide, sed cui vide! Non omnes omnia possumus. Nos quoque floruimus sed flos fuit ille caducus. Omnem crede diem tibi diluxisse supremum. Tempora mutantur et nos mutamur in illis. Varietas delectat. Bis dat, qui cito dat. Ars longa, vita brevis. Oleum et operám perdidi. Omnia iam fient fieri quae posse negabam. Videant consules, ne quid res publica detrimenti capiat. Hodie mihi, eras tibi. Favores ampliandi. Venit summa dies et inluctabile fatum. Quem dii odisse, pedagogum facere. Dat pira, dat poma, qui non habet alia bona. Quot capita, tot sensus. De gustibus non est disputandum. Inter duos litigantes tertius gaudet. [...] Fruges consumere nati. Inter vaccas bos est abbas. Post Martinum novum vinum. In vino ventas. Post nubila Phoebus. Inter pocula non sunt sicca. Mater dicit, pater credit, deus seit. Compelle intrare. Vae victis! Si fueris Romae, romano vivito more, si fueris alibi, vivito sicut ibi! Homo sum: nil humani a me alienum puto. Ignotus fallit, nobis est derisus. Principiis obsta. Genus irritabile vatum. Qui habet tempus, habet vitam. Vana est sine viribus ira. Bellum omnium contra omnes. Aurora Musis arnica. Alios ego vidi ventos. Paupertas magna meretrix. Amicus Plato, amicus Aristoteles, sed maxime amicus Veritas. Levius fit patientia, quidquid corrigere nefas. Inter arma silent Musae. Nil desperandum. Suum cuique. Audiatur et altera pars. Qui bene latuit, bene vixit. Vim vi repellere. Fortior est, qui se, quam qui fortia moenia vincit. Potior tempore, potior iure. Ex nihilo nihil fit. Ira furor brevis. Nemo ante mortem beatus. Ede, bibe; post mortem nulla voluntas. Lupus lupum non edit. Do ut das, facio ut facias. Quid sit futurum eras, fuge quaerere. Felix qui potuit rerum cognescere causas. Non minor est virtus, quam querere parta tueri. Nos quoque floruimus, sed flos fuit ille caducus. Non venit ex horto flosculus ille tuo. Plenus venter non studet libenter. Donee eris felix multos numerabis amicos, tempóra si fuerint nubila, solus eris. Qui tacet, consentire videtur. Sero venientibus nie ossa. Quod differtur, non aufertur. Nosse te ipsum. Ignoti nulla cupido. Non omnis moriar. Folytathatnám még tovább, de már elég. Látszik, hogy én még a régi tanítási rendszerben, melyben a vesszőzés meg a pofozás is elfért, egy kissé bővebben ta-