Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

bármely tisztogató pepecseléssel jóvátehetni. Egészben talán egyet sem lehet, a legtöbbet lehetetlen, de nem is érdemes. Valóban csudálatos, hogy midőn az egyházkerületek a tizenkilencedik század első éveiben dicsére[te]kkel megtoldva kiadták a zsoltárokat, azoknak átnézéséről és használhatóvá tételéről nem gondoskodtak. Várjuk, hogy mily sikere lesz most e részben a „Konvent" célszerű rendelkezésének. 1915. július 5. Harmadnapja szívogatom kertem sűrű lombos fái alatt a tiszta, illatos levegőt. Illatát adja a zöld dús növényzet s néhány még mindig szépen virító rózsám. Most is csak rövid időre jöttem. Holnap reggel visszatérek. A régi érzelmek és benyomások nem várnak már itt reám. Egész környezetemről lekopott a régi varázs. Ha körültekintek, minden élő és élettelen tárgy úgy néz rám, mintha búcsúzni akarna tőlem. A kilencvenedik esztendő folyama intőleg hömpölyög előttem. A parton ülve mélázó önmegadással várom lefolyását. Tegnap, vasárnap két fiatal katonát vezetett hozzám a helybeli tanító. Mindketten az itteni kórházban tartózkodnak. Az egyik már sárgaságban szenvedett megjavult beteg; a másik megsebesült, a gyűrűs ujját lőtte át a srapnelgolyó, melyet el is hozott, és magánál őriz. Mind a kettő néptanító. Egyik Bihar megyei, másik Abony községbeli. Nevemről ismertek, megtudták, hogy itt vagyok, s látni akartak. Igen érdekes beszélgetést folytattam velők. Eléggé beszédesek és értelmesek voltak. Elmondották élményeiket, csatáikat. Én pedig apróra kikérdeztem őket. Sokban felvilágosítottak a csatázás részleteiről. Az egyik, a megjavult beteg azt mondta: „Kérem, nem győz le minket senki, ha a tiszt urak a csatára elől vezetnek és buzdítnak bennünket; de mikor hátulról kiabálják, hogy előre, az már nem jó!" Kormánynak és hatóságoknak nagy gondot ad a hadsereg roppant szükséglete mellett a népnek élelemmel ellátása. Bizonyos korlátozások kikerülhetlenek. Az élelmiszerek végtelenig fokozódó drágaságának hatósági rendelkezéssel kellett határt szabni. Ez is rendkívüli nehézséggel jár mind a fogyasztókra, mind az eladókra. Olvasom, hogy a kormány most általában kötelező rendeletben hagyta meg, hogy f. é. július 8-ától kezdve hetenkint két napon, kedden és pénteken tilos a marhahús, borjúhús és sertéshús fogyasztása mindenfelé az egész országban. Megszegése kihágás, büntetése pénz és hat hónapi fogság. Miskolc 1915. július 9. A múlt hónapban meleg gratulációt kaptam az akadémiai „nagyjutalommal" történt kitüntetésem alkalmából Miskolc város törvényhatósági bizottságától és a „Tiszáninneni Ref. Egyházkerület" közgyűlésétől. Jólesett mind a kettőjök megemlékezése. Mintegy újabb kitüntetés az nekem, mely az elsőnek becsét és érdemét emeli. Mind a két testület jegyzőkönyvi kivonatban közölte velem határozatát. Külön-külön levélben köszöntem meg mindkettőjöknek a megtisztelő figyelmet.