Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

tentia" 1806. esztendő augusztus 24. napján hagyta helyben s adta át a közhasználatnak. Azóta mindig Szenczi Molnár Albert tizenhetedik századi zsoltárfordításait énekli a magyar reformátusság. A fordító részint a maga felfogása, részint német és francia példányok után igyekezett versbe foglalni a bibliai zsoltárok egész tartalmát. Ebből aztán a zsidó hitélettel és történettel összefüggő történetek állottak elő, melyek a mi keresztyén vallásos és erkölcsi felfogásunkat sokszor szinte megbotránkoztatják, amit csak fokoz az előadásnak, nyelvezetnek, verselésnek az akkori idők szerint való nagy gyarlósága. Mindez bizony nem alkalmas arra, hogy népünk vallásos érzéseit emelje. Csuda, hogy több mint száz év óta csak most kezdünk arra ébredni, hogy ezen zsoltárügyön változtatni, javítani kell. Nem hiszem, hogy gyökeresen javítani lehessen, ha csakugyan az a „Konvent" határozata, hogy a zsoltárokon csak egyes szóbeli vagy kifejezési javításokat szabad tenni. Ha az utasítás szerint az egyes zsoltárok egész szövege megtartandó, nem lesz épületes a javítás. De nincs is szükség az egész terjedelemre. Elég a templomi éneklésre öt-hat válogatott versszak az egészből. Találni a zsoltárokban hellyel-közzel egyes igen szép részleteket. Ha hívek akarunk maradni a bibliai egész szöveghez, nem lehet úgy alkotni, hogy az új Eszter könyve egyúttal vallásos olvasókönyve is legyen a népnek. Lapozgatván könyvemet majd minden zsoltár ismeretes előttem. Igen sok van olyan, melynek mind szövegét, mind énekét megtanultam a szentpéteri iskolában, s most is tudom. Miskolc 1915. május 2. Gyönyörű, fényes, meleg nappal köszöntött be hozzánk a rég várt május. Elég volt a hosszú, változó, barátságtalan előzményekből. A természet fejlődése is, látom, szépen halad a maga törvényszabta útján. De most arra sincs alkalmas időnk, hogy benne zavartalanul gyönyörködjünk. A szörnyű háború izgalmai, reményei, aggodalmai tartanak lekötve bennünket. Ablakom alatt megszűnés nélkül vonulgatnak a harctérre készülő behívottak seregei. Es a hírlapok folytonos egyhangúsággal közlik a háború folyásáról szóló értesítéseket. Nagyban érezzük itthon élő társadalmunkban is az élelmiszerek és minden egyéb szükségleteknek már szinte az őrületig fokozódó drágaságát, valamint a munkáskezek hiányát. Egy férficipő félig talpalásáért tizenkét koronát kér a suszter, egy napszámért a szőlőmunkás hat koronát és pálinkát. A hatóságilag süttetett kukoricás kenyér szinte ehetetlen. Ma délután előadás lesz a városházán a kukoricás kenyérnek szakszerű, helyes készítésmódjáról. Holnap délután Budapesten az „Akadémia" első osztályának ülésén Lemegy a nap című versemet olvassa fel Kozma Andor. Régebben azt írta nekem Voinovich Géza, hogy azt az „Akadémia" ünnepélyes nagygyűlésen óhajtanák felolvasni. írtam neki, hogy bár megtisztelve érezném azáltal magamat, de nagyon is szubjektív volta miatt nem tartom ama a verset az ünnepély keretébe illőnek. Az osztályülésen sem igen látom helyét.