Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Ilyen vala az én éber lelkem álma, és én imádkoztam, s ilyen vala az imádságom: „Atyám! Ha méltónak ítélsz rá, vedd el a poharat a népemtől, s ő helyette add azt nekem!" Es körülöttem sugallat hangzott, mint az Amen szó. Ilyen vala az én álmom, félig előérzet, félig jóslat, de általában elhatározás. De a halottak közöl, akiket láttam, egy sem esett el március 15-én. A mi forradalmunk évfordulóját egyetlen vércsöpp sem szennyezi. Azok a királyi esküszegés elárult áldozatai voltak. Miskolc 1914. december 7. Az oroszoknak a kárpáti szorosokon ismételt betörései még mindig félelemben tartják felvidéki községeinket, nemcsak azokat, melyek közvetlenül ki vannak téve az ellenség támadásának, de a távolabbiakat is. Nemcsak Sáros, Zemplén, Ung, Szepes, Bereg megyékben, de itt nálunk is szinte riadásig fokozódik a félelem... Csomagolgatnak egyes családok a menekülésfre]. Én a magam részéről leghelyesebbnek tartanám ki nem mozdulni, s itthon bevárni a történendőket. Egy teljesen elhagyott, gazdátlanul maradt ház úgyszólván maga kínálkozik pusztításra a betörő vad muszka előtt. De kivált a nőknél fő ok a menekülésre az a gondolat, hogy nőiségök van kockára téve a muszkák baromi szenvedélye előtt. Én ápolóm nélkül se itt maradni, se eltávozni nem vagyok képes. O innen, ha közelít a veszedelem, menni, csak menni akar mindenáron. Beleegyezett abba, hogy akkor legszükségesebb holmikkal legalább Szentpéterre vonuljunk ki. Ily irányban tettem előintézkedést. Pedig ott éppen úgy ki vagyunk téve, mint itt. Tegnap délután ismét egy teljesen fölszerelt nagy csapat, hat-hétszáz ember vonult innen a csatatérre. Leginkább fiatalok voltak. Két nagy nemzeti színű zászló alatt, felvirágozva, vígan dalolva mentek. - A bevonulás folyvást tart. Miskolc 1914. december 23. Holnap reggel Szentpéterre indulok, ott akarom tölteni a Karácsonyi ünnepnapokat. Nem hiszem, hogy 1852 óta egypárnál többször másutt töltöttem volna. Most már hiányozni fognak a régi, egyszerű, családi körben lefolyt karácsonyi örömek. Azoknak csak emléke újul meg előttem. Néhány napot, talán ötöt vagy hatot szándékozom ott időzni, ha az időjárás, a körülmények, a hangulat elég kedvezők lennének. De itt az időjárás néhány nap óta a lehető legkellemetlenebb. Örökké sűrű köd nyomul reánk éjjel-nappal; esős, nyirkos, sáros. Inkább csak lucskos őszi vagy tavaszi langyos levegő, mint decemberi rendes tél. Ma is, az egész éjjel is és nappal is délig folyvást hullott az eső. A sebesülteket, akik itt, mint hallom, kétezerén vannak elhelyezve, nagy áldozatkészséggel buzgólkodik enyhíteni a közönség részvéte. Kivált a nők lelkesednek most különösen a karácsonyi örömek szerzésében. Csak valóban jutna is minden egyes szenvedőnek! Én is járultam most hozzá hat koronával és két liter